👑 Köszöntő

Kedves Olvasónk! Ismét üdvözöljük az újra induló HonHír oldalán!

A régebbi olvasóink már tudják, hogy az azóta megszüntetett e-oldal szolgáltató felületén rendszeresen jelentkező internetes médiánk egy sajátos vonalat követett, amely a magyar emberekhez szólt, a rendszerváltás, a függetlenség, a szabadság, a jog és az igazság, Magyarország érdekei, és mindenképpen pártmentes, politikus mentes civil vonalat követve. Cikkeink abban az időben gyakran foglalkoztak a pandémia helyzetével, a politikai és közéleti eseményekkel, a globális hatalom és annak fiókszervezeteként működő helyi hatalom felől az embereket ért problémák feltárásával, elemzésével gyakran, akár radikálisan is szembehelyezkedve, kritizálva a nemzetközi történéseket, a kormányzat, a mainstream média megnyilvánulásait, mindenkor a társadalom érdekeit kiemelve és szem előtt tartva. Az új megjelenéseink sem fognak ettől eltérni, azonban a mostani működésünk során igyekszünk több hírt adni az ember és a társadalom szabadságát és érdekeit szolgáló civil eseményekről, és újdonságként jelentkezve a mainstream médiától eltérően sokszor egészen más nézőpontból megvilágítva reagálunk a napi hírekre, eseményekre, történésekre.


Szeretnénk figyelmébe ajánlani megújult HonHír médiacsatornánkat, ahol videó tartalmainkat és online hanganyagainkat nézheti és hallgathatja meg: YouTube csatornánk.


Örömmel és köszönettel fogadjuk véleményüket, híranyagokat, ötleteiket, vagy téma javaslataikat, amelyekről szívesen olvasnának bővebben az oldalunkon. Mindezeket e-mailben a honhircsatorna@gmail.com postafiókunkba várjuk!


A híroldal fenntartásához, aktuális működéséhez, dinamikusabb és egyre színvonalasabb tartalomszolgáltatásához hozzájárulásként szívesen várjuk az e-mail címünkre küldött igényléseket, amelyekben magyar vállalkozók, vállalatok hirdetéseit jelenítjük meg hírfolyamunkban. Igény szerint elkészítjük a reklám szövegét és banner jellegű megjelenését is.


Köszönettel fogadjuk azokat az anyagi támogatásokat is, amelyeket olvasóink nyújtanak a HonHír fenntartásához!


Köszönettel fogadjuk a cikkeink közösségi médiákban történő megosztását, amelyet a következőképp tehet meg: 1. kattintson a cim mellett jobbra található kis csatolás ikonra, 2. másolja ki a hivatkozást a böngésző hivatkozás mezőjéből ( fent ), 3. helyezze be a hivatkozást a közösségi oldal posztjának, vagy kommentjének kommentjének mezőjébe!


Várjuk vissza rendszeres olvasónkként!


Üdvözlettel: a HonHír csapata

👑 A Civil Hálózat alkalmazásról

A HonHír mellett létrehoztuk a Civil Hálózat elnevezésű alkalmazást, amely azoknak az embereknek nyújt segítséget, akik tevőlegesen is részt akarnak venni a tényleges, de jelenleg kiüresített Magyar Állam újjáépítésében, felvirágoztatásában. Az alkalmazás ezen kívül lehetőséget nyújt a magyar vállalkozóknak, termelőknek és szolgáltatóknak, hogy kapcsolatokat építsenek egymással, együttműködéseket tudjanak kötni, vagy termékeiket, szolgáltatásaikat a közösség figyelmébe ajánlják.

A Civil Hálózat, amint azt az elnevezése is mutatja, pártoktól és politikai oldalaktól mentes, kifejezetten az ember-ember kapcsolatokat szolgálja és reményeink szerint eszköze lesz egy olyan társadalmi újjáépülésnek, amely során egy ideális, szolgáló, szolgáltató, védelmező magyar jogállam tud újjáépülni, ahol a társadalom nem az alárendelt, irányított, hanem a jogaival és lehetőségeivel tisztában lévő, tudatos, és önrendelkező pozícióba kerül. Ebben az államban a fő szervező elv -ami a magyar Alkotmányos rend alapja is egyben-, a Szent Korona értékrend, amely röviden az alábbiakat jelenti:

• A történelmi Magyarország szabad és független
• Minden magyar ingatlan a Szent korona (szakrális főhatalom) tulajdona, és csak a magyar emberek birtoka (külföldi csak bérelheti, zálogként, fedezetként nem használható)
• A magyar emberek egyenjogúak és a hatalom gyakorlói
• A törvényeknek, jogszabályoknak, rendeleteknek mind a magyar emberek, és a Magyar Állam érdekét kell szolgálniuk
• Minden magyar embernek nem csak joga, de kötelessége is a fenti jogait és jogosultságait bármely eszközzel megvédeni.

Az állam menedzselését a társadalom alkalmazásában, kontroll és szankcionálás alatt működő, a tehetség és rátermettség alapján kiválasztott szakemberekből álló kormányzat végzi, a fő döntéseket a társadalom igényei, akarata, és kívánsága szerint meghozva. Mindezek egyben a tényleges rendszerváltás főbb alapjai is, amely a megfelelő és hatékony szerveződésünk célja.

A Civil Hálózathoz csak ismerősi, baráti meghívással lehet csatlakozni, amelyet az admin hagy jóvá. A rendszert alapvetően biztonságosan alakítottuk ki, de javasoljuk a következő biztonsági megoldásokat a profil adatainak kitöltésekor:

-A kapcsolattartói e-mail címként egy kifejezetten erre a célra létrehozott e-mail címet adjunk meg, ne azt, amelyen rendszeresen levelezünk, vagy munkánkat, hivatalos ügyeinket intézzük!


-A térképen a kék jelzőbuborékot ne helyezzük a pontos címünkre, elég, ha a településre tesszük!


-A leírásba kifejezetten azokat a szavakat írjuk, amellyel a közösség számára munkát, szolgáltatást, terméket ajánlunk, személyes adatokat, kompromittálásra alkalmas információkat ne tegyünk közzé! Az alkalmazás keresőjébe beírt szavak alapján a velünk kapcsolatot kialakítani szándékozók így könnyebben megtalálnak, illetve mi is könnyebben rátalálunk a számunkra fontos tagokra, szolgáltatókra, termékekre.


-Nem kötelező a valódi név megadása, azonban, ha fantázianevet használ valaki, akkor számítania kell arra, hogy a rendszer biztonságát felügyelő admintól az azonosítást elősegítő kérdéseket kap.


-A rendszerben mindenki ember minőségben vesz részt, ezért kérjük az alapvető tisztelet megadását egymásnak! Ártó szándékú ajánlást, tartalmat ne osszunk meg, ne küldjünk! Bűncselekményt, se képanyaggal, se üzenetekkel, se közzététellel ne valósítsunk meg! Az ilyen tartalmat közzétevő profilt az admin azonnal eltávolítja.


A Civil Hálózat mostantól várja, tehát a jelentkezőket és szolgálja a társadalmi megújulást és épülést!

👑 Életminőségek 🔗

Az ember és a társadalom. Ez a két fő témakör, amit a társadalomszervezés alapként kezel, csakúgy, mint a jog is, amikor magánjogról és polgári jogról beszél. Alap esetben az ember, mint autonóm egyén az építőeleme a közösségnek, amelynek tömeges és szervezett formáját tekintjük társadalomnak. Az emberi psziché és a tájékozottság döntő meghatározója, hogy milyen módon válik részévé egy közösségnek és ott milyen szerepet tölt be. Világunkban az embert akarata és megkérdezése nélkül születését követően azonnal integrálják egy államba, megfosztva ezzel ember státuszától és személyként, állampolgárként, jogalanyként alávetve a polgári jogoknak és törvényeknek. Jogi értelemben tehát egy olyan esemény zajlik le, hogy tájékozatlanságát és döntésképtelenségét kihasználva némi jogot adnak de mégtöbb kötelezettséget rónak rá. Egyenragú állapotából alárendelt állapotba taszítják. Élete során –más ismerete és tapasztalata nem lévén, aztán a polgár személy tudatúvá válik és ez annyira rögzül, hogy őrültségnek tűnik számára, ha olyan információk érik el, amelyek ember mivoltjára vonatkoznak. Már régen nem tűnik fel számára –bár néha hall róla- hogy létezik ember jogi törvény, ami nem a személyről szól, bár például a hivatalosnak tekintett magyar fordításban –nem véletlenül helytelenül- személyként is emlegetik benne. A különbség, pedig jelentős! Az ember státusz önálló, a rá vonatkozó jogi környezetben a felek egyenrangúak –még az ember – állam viszonylatában is! – míg a személyek esetében egy hierarchia aljára sorolódik.

Mi ezzel a probléma? Az életminőség különbsége. Mondhatja, persze erre bárki, hogy az, biztosan nem, hiszen rendkívül gazdag személyek vannak, akiknek aztán nincs gond az életminőségükkel! Az életminőség, azonban nem csak az egzisztenciális állapot szintjét jelenti. Az életminőség az adott körülmények közti közérzet, szabadság és kiteljesülés hármasának teljesülését, szintjét fejezi ki. A közérzet nem csak a vagyontól függ, hanem attól, hogy az emberi életszínvonal megteremtéséhez és annak fenntartásához mekkora áldozatot kell meghozni, milyen kockázatokat kell vállalni, mennyire biztosak a tulajdonviszonyai, valamint, hogy azok mennyire rombolják az egészségi –testi és mentális -, az etikai és erkölcsi értékrendet. Ugye, innen tekintve már nem is biztos, hogy a leggazdagabbak a legfelszabadultabbak? A szabadságról szólva láthatjuk, hogy a hierarchikusan felépülő társadalomban személyként létezni, annál korlátozottabb, minél lejjebb vagyunk benne. Az emberek a jelenlegi államoknak nevezett kényszerközösségekben, törvényalkotásból és közpénzfelhasználásból kizártan a szabadságukat csak a meghatározott módon működő cselekvési, helyváltoztatási szabályokon belül élhetik meg. A kiteljesülés, amely egyszerűsítve az álmaink valóraváltását jelenti, pedig ott ér véget, amikor a megkeseredett tömegek a pszichológusnál elsírják magukat, amikor felteszik nekik azt a kérdést, hogy mit várt az élettől és abból mit tudott megvalósítani?

Láthatjuk, hogy a személyek számára a kényszervilág, amit a felhasználásukra alkottak nem jelenti az életminőség tökéletes megélését.

Mi a helyzet az emberrel? A csodabogárral?- mosolyodnak el most biztosan sokan. Az ember léte sem egyszerű a világban, mert hiába az egyenrangúság, ha arra csak jogi értelemben tud hivatkozni. Mint tudjuk, viszont a jognak érvényt is kell szerezni. Azt is tudjuk, hogy a jognak az emberek/személyek lakta világban az erőszak, vagy az azzal való fenyegetettség szerez érvényt. Erre az ember egymagában a világ hatalmi közösségeivel szemben nem képes, hiába az emberjogi bíróságok, az állami hatalmakkal szemben nincs kényszerítő erő. A jogérvényesítéshez ezért az ember státuszban élők meg kell, hogy tapasztalják, az emberi lét nem anarchiát jelent és nem az öntörvényűség dühödt kiteljesedését, hanem tudatos kommunikációt és bizonyos határokig együttműködést. Az ő esetükben vonatkoznak rájuk az emberi jogok és szabályok, valamint azok a természetes és harmonikus együttélést megfogalmazó szabályszerűségek, amelyeket szokásjogként emlegetnek. Ezek erkölcsi és etikai szabályok és úgy szabályoznak, hogy emberként senki nem állhat a hierarchia tetején, mert itt egymás mellé rendelt vertikális elrendeződés van. Ez az elrendeződés, pedig szabadságot, kiteljesülést ugyan sokkalta többet ad, mint egy személynek adatik, viszont a békés egymás mellett élés miatt a tájékoztatás és a kölcsönös segítségnyújtás nyer jelentősséget. Ezt felejtik el azok, akik ennek elmulasztása miatt szembe kerülnek az államok hatóságaival, utána, pedig fogalmuk sincs, hogyan kell kezelni a konfliktust, csak azért, mert valamikor őket is személyként szocializálták. Az állam ellenséges a szabad emberrel, mert a hatóságai számára kezelhetetlen a törvényen kívüliség – már, ami az ő szemszögükből számít annak. A keletkező helyzetekben az ember ott veszthet, ha megfeledkezik róla, hogy egyenrangú félként kell viszonyulnia egy tisztségviselőhöz, egy hatósághoz, vagy egy államhoz is, de ugyan akkor a jogtudatosság és a diplomatikus hozzáállás nélkülözhetetlen. A leírtakból is kitűnik, hogy az ember ugyan nem jogalany, nem alárendelt, nem alávethető egyetlen állam jogszabályainak és törvényeinek sem, de tisztában kell lennie azzal, hogy az értelmezhetőség kedvéért a tájékoztatás szintjén együttműködőnek kell lennie, illetve a saját jogai, és lehetőségei szempontjából jóval felkészültebbé kell válnia, mint egy személynek a maga státuszában.

A társadalom tehát állhat az alárendelt személyek –polgárok- közösségéből, de állhat az autonóm egyenrangú emberek közösségéből. Mindkét esetben közösségi feltételek vannak, csakhogy különböző beavatkozási jogosultságokkal. A legfontosabb azonban mégis az, hogy életünket milyen minőségben éljük le, az pedig attól függ, hogy társadalom alkotó tudatosságunkat milyen szintre emeljük, valamint attól, hogy kapcsolattartásunkat, kommunikációnkat mennyire vagyunk képesek fejleszteni ahhoz, hogy életünk ne harcból, hanem békés épülésből álljon. Ezek mentén juthatunk el a szabad döntésünk jogán oda, hogy milyen státuszt választunk magunknak.

Február 10. 2026.

👑 Össznépi box 🔗

A boxolókat gyakran tanítják arra, hogy az ütőereje akkor fog növekedni, ha a célpontot az eltalálandó ellenfél mögé képzeli. Napjaink politikai színdarabjait azért játsszák el, hogy egyáltalán ne legyünk képesek a háttérben zajló lényegi eseményekre, tényezőkre koncentrálni. Teszik ezt olyan sikerrel, hogy a problémákra érzékeny és reagálni is képes civilek nagy részét teljességgel befolyásolják a következményeknek számító ingerekkel. Ezek olyan „kiszabadult” hírek, információk, botrányok, vagy akár aljas és megvetésre indíttató történések, amelyek kezelését kész sémákkal végzik a megalkotóik, míg az ezekre reagálók energiái, figyelme, ereje, egzisztenciája elpárolog a forró ügyekben.

Nézzük csak, hogy pontosan milyen ügyekről, történésekről is van szó! A teljesség igénye nélkül, de talán a legtöbbeket érzékenyen érintő témakörök szerint: a gyermekvédelem, a hitelkárosultak, az oltás téma, a környezetszennyező/mérgező külföldi üzemek idetelepítése, az egészségügyi bonyodalmak, a migráció, a közlekedéssel kapcsolatos problémák, stb.

Mindegyik témakör szerteágazó, de a mögötte sorakozó érdekeltségi körökön keresztül, valahol mégis ott áll az a hatalom, amely törvényeket, rendeleteket alkot a maga elképzelései, törekvései, irányultságai, igényei szerint. A hatalom, amely a kiszolgáló rezsimeken keresztül az akaratát bármely kényszer alkalmazásával mindenképp érvényesíti. A civil aktivisták, miközben nem kérdőjelezik meg, hogy a helyzetet teremtő törvényi, hivatali háttér jogos-e, érvényesen jár-e el, maguk is belebonyolódnak abba a törvényi és intézményi pókhálóba, amelyet a hatalmat szolgáló jogász és politikus réteg szőtt ellenük. Ilyen körülmények között óriási eredménynek számít egy-egy ügy sikerre vitele, amelyet a fásult, érdeklődés nélküli, etikájában megbomlott társadalom már észre sem vesz, de az eredmény kiharcolójának mégis irdatlan küzdelmet kell lefolytatnia. Ezt tapasztalva felmerül az a kérdés, hogy nem lehetséges, miszerint a hatalom a nem presztizs értékű egyes eseteket maga is elengedi, vagy látszólag hagyja veszni, hogy a későbbiekben, amikor már még kisebb figyelmet kap újra és végérvényesen végrehajtsa az eredeti elképzelését?

Minden rendszert úgy építettek fel, hogy lehetőleg se kívülről, se belülről ne lehessen gyökeres fordulatot véghezvinni, vagy esetleg a fennálló rendet felszámolni. Fizetett testületek, szervek, hatóságok állományai vigyázzák kenyéradóik rendszerét és érdekeit, amelynek ők maguk is a haszonélvezői. Vajon van-e lehetőség mégis javulást elérni, amikor a társadalmat már teljesen sarokbaszorították?

Mint minden emberi alkotásban, a társadalmi, állami, politikai, jogi rendszerekben is vannak hibák. Törvényszerű az is, hogy annál több hibát találunk, minél túlszabályozottabb a rendszer. Ennek egyik ékes bizonyítéka a 2012-ben érvénytelen módon megalkotott és hatályosított „alaptörvény”, amely annyira tökéletlenre sikerült, hogy immár a 15 módosítást is végre kellet rajta hajtani.

A sokszor eleve reménytelen jogi küzdelmekbe kezdő, de a rendszeren belül gondolkodó civil aktivisták a legnagyobb hibát két ponton követik el: egyrészt, hogy nem céloznak az ellenfél mögé, azaz nem a törvények érvénytelenségét kérik számon, a másik, hogy árnyékboxolnak, vagyis a rendszerváltás helyett annak csak a következményeit próbálják eltalálni. Természetesen a rendszer apparátusai éppen ezt várják el tőlük, hiszen a küzdelemben őket hajszál pontosan megsorozzák, ami végül a megtörést, a visszavonulást eredményezi.

Az ő vereségükkel, feladásaikkal a társadalom, tulajdonképpen teljesen elveszti az immunrendszerét, mivel a maga szintjén nem tudja, vagy nem is akarja értelmezni a védelemben jártasabb, tapasztaltabb civilek tanácsait, amelyek a rendszerváltásról szólnak. E tanácsok megszívelésének és következetes alkalmazásának a legfőbb következménye az lenne -a box nyelvén fogalmazva-, hogy nem csak bemutatja a hatalom gyenge pontjait de eltalálva azonnali KO-hoz is vezetnének, ami után a bíró nem tehetne mást, minthogy felemeli a győztes, vagyis a társadalom kezét.

Február 09. 2026.

👑 Színváltók 🔗

A színváltás nem azonos a színdarabváltással. Gyakran még ugyan azok a szereplők is jönnek vissza, de más ruhában, hogy ugyan azt a karaktert tovább játszhassák. Természetesen nem a színházi életről van szó, csupán virágnyelven vezetjük fel a sötét valóságot.

Korábbi cikkünkben ( „A birtoklakók helyzete” ) már bemutattuk, hogy miről van szó, amikor MAGYARORSZÁG-ról, mint cégállamról beszélünk. Egy ideje elcsendesedtek azok, akik ezt konteónak bélyegezték, illetve vigyorgással reagáltak a cikkre. Az elcsendesedés legfőbb oka talán az, hogy a Tisza párt köreiben politikai pályára lépő Kapitány Istvánon keresztül egyre ismertebbé válik a világ egyik legnagyobb befektetési vállalata a BlackRock. Több hasonló nagyságú ilyen cégről tudunk: a BlackRock (14 billió USD ), a Vanguard ( 12 billió USD ), a Fidelity Investment ( 6,4 billió USD ), a State Street Global Advisors ( 4,7 billió USD ), a PIMCO ( 2,26 billió USD ). Viszonyításul a mindenki által ismert egyik leggazdagabb multinacionális cég, a Microsoft vagyona összesen 2 billió USD. Tudjuk, viszont hogy Bill gates még egy ilyen vagyonnal is milyen nemzetközi trendekbe képes beavatkozni, milyen nemzetközi cégeknél, hatalmaknál tud döntési jogokat vásárolni, képzeljük csak el, hogy akkor ennél jóval nagyobb vagyonnal bíró társaságok milyen hatalommal bírhatnak!

Nézzük, hogy ezek a rendkívüli vagyonokat kezelő multinacionális óriáscégek valójában, hogyan is kezelik a kötvényeket? Egyik legfontosabb és állandó munkájuknak számít a kockázatkezelés és az értékelés. A legnagyobbak, mint a BlackRock ehhez már egy külön kockázatkezelő rendszert ( Aladdin ) fejlesztettek ki, amely segít a portfoliók elemzésében. A vállalatok kötvényeinek megvásárlásával a vállalat termelése és bevételei alapján a kötvény tulajdonosok hozamhoz jutnak. A portfolió a hozam nagyságának mérlegelése, tervezése szempontjából figyelt gazdasági, termelékenységi, működési adatok listáinak, értékeinek összessége. Ezeknek az értékeknek kell a legbiztonságosabban és ha lehet egyre növekvő mértékben növekedniük, hogy a kötvénytulajdonosok elégedettek legyenek. Itt jön a képbe MAGYARORSZÁG, amelynek a kötvényei szabadon vásárolhatók az értéktőzsdéken és ezért a dolgozói -adófizetői- mind nagyobb elvárásoknak kénytelenek megfelelni és lehetőleg a vállalatok számára minél olcsóbb munkaerőt kell kitenniük.

Ismert, hogy a kötvények tulajdonlásával a kezelő beleszólást is vásárol egy bizonyos százalék után ( 10-20% ) a kötvénykibocsátó működésébe. Vállalati személyi változásokat, stratégiai döntéseket eszközöl, amellyel a termelékenység növelését, a bevételek fokozását, a kockázatok csökkentését látja megalapozottnak. Margaret Thathcher -korábbi angol miniszterelnök- elhíresült mondásából is tudjuk, hogy egy kormánynak semmi pénze nincs, csak az a pénz, amit az adókból fel tud használni. A magyar kormányzatok pénzügyi keretei is tehát attól függenek, hogy milyen összegekhez jutnak az adókból, az Európai Uniótól (vissza)érkező pénzeikből és a támogatásokból, valamint az úgynevezett „állami vállalatok” bevételeiből. A kockázatkezelés szempontjából tehát a fő szempont, hogy ezeken keresztül mennyi pénz tud megjelenni és mennyire megbízható módon. A politikai beavatkozás mértéke, ebben az esetben attól függ, hogy az adott menedzsment ( „kormány” ), mennyire tud hatékony döntéseket hozni, folyamatokat lefolytatni a profitszerzés céljából. A bóvli gazdasági minősítés óvatosságra inti a befektetőket. Egy cégállam gazdasága esetén a fő szempont, hogy meg kell találni, melyek azok az értékteremtő adottságok, amelyek a helyi és a globális kötvényhozamokat pozitív irányba tudják befolyásolni, illetve hol lehet „karcsúsítani” a költségvetést.

Az elmúlt időszakban azt láthattuk, hogy MAGYARORSZÁG-on a BlackRock ezt az értéket egyedül a friss szürkeállományban fedezte fel, ezért 2019-ben támogatási szerződést kötött a budapesti Corvinus Egyetemmel. Önmagában, persze a kutatatási tevékenység ugyan nem feltétlenül pénzügyi értékteremtő, azonban a fejlesztések területén a jelentősége nélkülözhetetlen és kiemelkedő.

Az azóta eltelt 6-7 év során a gazdasági mutatók tovább romlottak és a rezsim sáskagazdálkodása világossá tette a kockázatkezelők számára, hogy közvetlen politikai beavatkozás nélkül komoly bukás körvonalazódik. A leminősítések miatt a MAGYARORSZÁG kötvényeitől nehezen tudnának legalább bekerülési áron szabadulni, így érdekeltté váltak a közvetlen irányítás meglépésében, amely bár számukra nyilván egy kényszerpálya, de az egyedüli reményteljes kiútnak tűnik. A statisztikák alapján a mostanság a Tisza párt erejét tartják a legmeggyőzőbbnek a bizalom vesztett rezsimmel szemben, ezért itteni ügynökeiket haladéktalanul elhelyezték a nemrég alakult párt gyenge képességű, mindössze szerepjátszásra alkalmas vezetői között. A rezsim mögül kihátráló tanácsadóik következtében, viszont láthatjuk, hogy a Fidesz a megnyilvánulásai és a tevékenysége tekintetében is a bukás előtt már a többpártrendszerben több szereplőnél is tapasztalt agresszív, bulvárszemélyekkel összekapaszkodó, melléfogásokat halmozó szintre süllyed, amely még az eddig fanatikus hívei számára is a tömeges elfordulást eredményezi.

A probléma, hogy a szereplők, azaz a szín váltásával -Fidesz vs. Tisza- a rendszer és a globális tevékenység ugyan az marad, ami persze a multinacionális kötvénykezelő vállalatok és kötvényeseik számára némi nyugalmat eredményez, de a magyar lakosság, a bérből élő dolgozók, a kis- és középvállalkozók, a kis termelési kapacitással bíró gazdák számára semmilyen pozitív eredménnyel nem jár majd. A kötvénytulajdonosok és a kötvénykezelők számára ugyanis lényegtelen szempont a szociális rendszer, a dolgozók életminősége, jogi helyzete, vagy biztonsága, vagy az etikus bánásmód. Ezek csak egy államban fontos tényezők, amely nem a befektetők Mekkája, hanem egy nemzet élettere és sorsközössége. Magyarország a többpártrendszer keretein belül szavazó egymással ádáz harcot vívó lakosságával, viszont nem ez utóbbi állapot felé tart.

Február 05. 2026.

👑 Összefüggések 🔗

Magunkra vethetünk, vagy más is dolgozik ellenünk?

A közvélemény figyelme Paul Dickopf, a volt német titkosszolgálati vezető, később interpol elnök ügye kapcsán irányult először azokra a volt SS tisztekre, akik helyi és nemzetközi szinten komoly pozíciókat töltöttek be a CIA, és az amerikai kormányzat támogatásával. Az amerikai titkosszolgálat megbízásából a II. világháborút követően számos olyan volt SS tisztet kutattak fel, akik tetteik miatt zsarolhatók voltak, és büntetésük elkerülése érdekében bármilyen megbízást teljesítettek. A már említett Paul Dickopf rendszeresen jelentett a német szövetségi kormány tevékenységéről, Eugen Steimle – volt tömeggyilkossággal vádolt SS ezredes – Spanyolországban tevékenykedő volt bajtársait buktatta le, Kurt Georg Kiesinger a későbbi NSZK kancellár, pedig az USA igényei szerint alakította a volt NSZK politikai, gazdasági helyzetét.

Szintén SS tisztek közreműködésével lehetett sikeres a „menedék” kódnevű akció, amely során ráakadtak a Harmadik Birodalom, a thüringiai bányákban elrejtett összerabolt kincseire, ami 300 tonna aranyat, és 300 tonna ezüstöt és készpénzt jelentett. A későbbi úgynevezett Marshall segély valójában egy kétszeresen ellopott kincs kamatozó kölcsöne volt, ami alatt azt érthetjük, hogy a világháború során a német hadsereg által összelopott javakat, később a háború végén az amerikai katonák az orosz érdekzónából lopták szintén el. A zsákmány értékének egy részét rendkívül kedvező kamatozással az amerikai államvezetés folyósította például a szövetséges NSZK-nak is.

A hatalmas kincsből és a volt SS, és olasz fasiszta tisztek együttműködéséből azonban ennél sokkal többre is futotta! Súlyos merényletekkel, helyi konfliktusok kirobbantásával, de akár szabotázs akciókra kiképzett speciális kommandókkal is megkezdődött a harc a háború utáni időszak nyugati érdekzónájában fellelhető baloldali, kommunista és szocialista csoportok és személyek ellen. A CIA nem válogatott az eszközökben, hogy kialakítsa Nyugat-Európa politikai arculatát, az Egyesült Államokkal tökéletes szövetséget fenntartó személyeket, csoportokat támogatva, felemelve.

Dél-Amerika sem maradt ki az USA vezette hegemónia hatásaiból. Bármely módon is biztosították a velük szimpatizáló, vagy szövetséges erőket a dél-amerikai országok belügyeibe akár durván is beavatkozó akcióikkal –láthatjuk például a legutóbbi venezuellai elnökrablást. Gőzerővel építették nemzetközi birodalmukat, miközben gyilkos akciókkal, ha kellett merényletekkel felszámolták az ellenállást.

A politikai felosztás egyértelmű volt. A nyugati blokkban az Egyesült Államok rendezte bármilyen eszköz és módszer igénybevételével a számára kedvező politikai állapotokat, a keleti blokkban, pedig a Szovjetunió. A két nagyhatalom közti titkos megállapodás értelmében így már teljességgel érthető az is, hogy az 1956-os forradalomban miért nem kaphattak hőseink nyugati támogatást, viszont a másik oldalon az is nyilvánvalóvá válik, hogy például a chilei kommunista kormányzatot miért hagyták veszni Pinochet puccsával 1973. szeptemberében a szocialista országok.

Magyarországon 1989-90-ben, a glasznoszty következményeként a Szovjet birodalom katonai, és politikai értelemben történt kivonulását követően, néhány hónapig létrejött az ideális állapot, azaz a tényleges függetlenség, amely azonban éppen azért nem maradhatott végleges, mert a hidegháború győztesei - Izrael, USA és a nyugati országok – már alig várták, hogy az ellenségtől megszerezhető provinciák –azaz a volt európai KGST országok- a fennhatóságuk alá tartozzanak. 1991-ben a köztudatban „Rózsadombi Paktum”-ként elhíresült, vitatott egyezmény, amely azonban a valóságban más módon, néven de ténylegesen létrejött, lényegileg hasonló tartalmú egyezmény(ek), és a hajdani kommunista – szocialista rendszer prominens személyeinek ekkora már kiképzett, és előtérbe nyomuló utódai egyértelművé tették az új hatalom uralmának megerősítését, mikéntjét és hazánk újabb provinciává hanyatlását. Magyarországon is kialakult a nyugati típusú demokrácia intézménye és a társadalom atomizálására alkalmas többpártrendszer. Az amerikai titkosszolgálatoknak és a politikai életbe akár közvetlenül is beavatkozó szervezeteknek (FBI, CIA) jelentős szerepük volt a módszerváltás hatékony levezénylésében.

A módszerváltás hozta látszat demokrácia, és a gyors gazdasági és életszínvonal emelkedést felvázoló ígéretek biztosították az új hatalomhoz hű helytartóság pozíciójának megerősödését, a társadalom bizalmát, és a korábbitól eltérő politikai, gazdasági, katonai hatalom zökkenőmentes kiépülését. A társadalom a többpárti rendszerben úgy vélte, hogy javulást, változást érhet el a különböző pártok, személyek vezetővé választásával, és azt képzelte -de csak képzelte-, hogy ezáltal döntési jogkörbe emelkedett. A szovjet alkotmányból az új hatalom elvárásainak megfelelően átalakított köztársasági Alkotmány is ezt az illúziót hivatott fenntartani olyan kijelentésekkel, mint például a: „minden hatalom a népé”. A valóságban azonban a CIA háttérmunkájával megvalósult vértelen hatalom-, és tulajdonosváltás történt, ahol az új hatalom felé feltétlen hűséget esküdött magyarországi személyek és csoportok által létesített pártok egyszerű ígérgetés kampányokkal tudták a társadalomban a változás illúzióját fenntartani. A retorika, és a törvények módosításaival, valamint gazdasági porhintésekkel hitették el, hogy minden párt más – más értékeket, erőt, és irányt képvisel. A társadalom programozása a médiumok segítségével szinte azonnal megindult, a célja, pedig az volt, hogy a korábbi kötelező egységes gondolkodást szétaprózzák. Az emberek megismerték a bal – jobb oldal fogalmát, az izmusokat, a pártok sokfélének tűnő elképzeléseit, programjait, majd jöttek a különböző szociális, nemi, faji, egzisztenciális, társadalmi különbségek mentén szétnyíró elvek. Mindezek hatására a közgondolkodás mára egyenlővé vált az ellenségkeresés folyamatával. Jelenleg odáig jutottunk e folyamatban, hogy mindenki ellenség, aki bármi mást gondol, mint ami a központilag meghatározott irányzat, vagy aki más meggyőződésnek ad hangot, mint amit a pártpolitikában elfogadott sémák szerint vitázó felek a félinformációik révén elképzelnek.

2006-ban az addigi legtehetségtelenebb politikai erő, az MSZP – SZDSZ kormányzat volt a nemzetközi pénzhatalmat még teljes mértékben, hűségesen, és nyíltan kiszolgáló utolsó államvezetés, amelynek a bukása a már akkor is nagyon agresszíven magát a hatalomba követelő Fidesz háttérmunkájának köszönhetően előre megjósolható volt. Magyarországon a liberalizmust megbuktatták, és a 2006-os események hatására a társadalom egy része mind nagyobb érdeklődéssel fordult a nemzeti tradíciók, a régmúlt törvénykezése és állami felépítése felé. A Fideszt, és a pártrendszert elutasító felkelők, és a körülöttük szerveződő szakemberek által mind több munka jött létre és mind több előadás jelent meg, amely felvázolta az alternatíváját egy olyan rendszernek, amely kilép a globális hatalom uralma alól, és önvédelmet biztosít az ország, a társadalom, a hazai gazdaság számára. A szerveződési folyamat a nyugat számára világossá tette az ország függetlenedésének, és a rendszerváltásának a meginduló folyamatát, és a lehetséges megvalósulását, ezért a soron következő változásokra kijátszották ütőkártyájukat, és a korábban liberális Fideszből retorikailag és külsőségekben az akkori politikai „divatnak” megfelelő nemzeti pártot alakítottak. A trükk bevált, különösen, hogy a párt kijelentette, a már mind kevesebbek által elfogadhatónak tartott rendszert új rendszerre cseréli. Az új kormányzat azonban a nemzetközileg támogatott központi hierarchikus vezetésen túllépve helyi hűbérrendszert hozott létre, ahol a lehetőségek tovább szűkültek a nem érdekköreibe tartozó lakosság számára. A rendszerváltás nem valósult tehát meg, csak a hatalomgyakorlás módja váltott sokkal komorabb tónusokra. A magát oligarchává kinőtt társaság a módszereiben szintén nem válogatott. A lényeges pozíciókba kerülők nagy része olyan személy, aki valamely módon zsarolható, és így abszolút kiszolgálójává válik a helyi hatalomnak. Munkájuk az ország érdekei ellen irányult, de csak két választásuk van: vagy kiszolgálják a rezsimet, és elismerést, hatalmat, vagyont élvezhetnek, vagy ha nem, akkor súlyos bukást könyvelhetnek el maguknak, nem csak egzisztenciális, hanem erkölcsi, etikai, megítélésbeli értelemben is. A védelem azonban a súlyos devianciák miatt megrepedezett és a helyi hatalom erősödését nem jó szemmel néző nemzetközi körök egyre több sötét ügy kiszivárgásával kezdték bomlasztani az orbáni oligarchiát.

Az alvilággal alaposan átszőtt magyar oligarcha szereposztása, és szakadár törekvései ellen először az oligarcha vezetőinek korábbi mentorát Soros Györgyöt vetették be, majd taktikát váltottak. A Fidesz a szavazók körében nemzeti honvédőként tüntetette fel magát, látszatintézkedésekkel a nemzeti érdekek védelmének képét tartotta fent, ezzel a nemzeti érzelműek abszolút kegyenceivé váltak. A hazug máz mögött az igazi cél azonban az volt, hogy a még az országba érkező pénzek segítségével a privát szférából a rezsim megszerezze a megszerezhetőt, amelyhez Mészáros Lőrinc strómant használta fel. Meglehetősen vékony pengeélen táncolt a rezsim, mert céljai eléréséhez még bizonyos szempontból teret kellett engednie a nemzetközi pénzhatalomnak, a globális cégeknek, a meglévő és a megjelenő újabb feltörekvő gazdasági hatalmaknak, de ugyan akkor a társadalom felé is fenn kellett tartania a keményvonalas, és rendíthetetlen „honvédő” látszatát.

A korábban Soros által képviselt nemzetközi pénzhatalom tökéletesen tisztában volt vele, hogy az egyre rebellissebbé váló helytartóság mindinkább azokat a javakat halássza el a globális hatalom elől, amely miatt annak idején a hidegháborúban annyi energiát, pénzt, és időt fektettek be, és amelyet bár magukénak gondolnak, de egyre inkább kicsúszni látszik a kezük közül. A válasz nem is váratott sokat magára! Az infláció gerjesztésével, a Forint értékvesztésével, a gazdasági leminősítésekkel, a támogatások kiszervezésével kihúzta a talajt az egyébként önállóan létezni képtelen gazdaság alól, amely az egzisztenciális gondolkodású lakosság köreiben mind nagyobb feszültséghez vezető életszínvonal zuhanást eredményezett. A globális hatalmi körök, és a helyi maffiahatalom szembenállása olyan helyi mini hidegháborúhoz vezetett, amelynek az árát az amúgy is teljesen kiszolgáltatott helyzetbe taszított lakosság fizette meg.

Soros György aktív és dinamikus szereplésének végeztével a korábbi klasszikus mester és a hűtlenné váló tanítványai epizód is lezárult. A világ gazdasági téren bekövetkező átrendeződése és az új versenyből fakadó akár háborús konfliktusok hazánkra is hatással vannak. A befolyási övezetek a titkosszolgálatok munkája ellenére is folyamatosan átalakulnak. A korábbi szembenállók partnerekké, míg a korábbi szövetségesek ellenfelekké válnak. Az államkötvényeikkel tőzsdékre kerülő államok és ál-államok politikája aszerint alakul, ahogy azt a gazdaságuk diktálja, hiszen a befektetők –akik a csúcson ugyan azok maradtak- ezt várják el tőlük. A Fidesz rezsim mind a keleti kapcsolatai, mind a nyugati kapcsolatok felé világossá tette, hogy Magyarország érdekeit hajlandó alárendelni a globális akaratoknak, amennyiben azok oligarchikus egzisztenciális hegemóniájukat a továbbiakban nem támadják. Ennek leginkább látható jelei az orosz fél számára megnyitott Európai Uniós hátsó kapu, az USA számára 2025. novemberében Trump-Orbán találkozón tett milliárd dolláros vásárlási, gazdasági ígéretek, valamint a Kína számára kiszolgáltatott magyar piaci, természeti, munkaerőpiaci, infrastruktúrális környezet.

Magyarország jelenlegi helyzetén elmélkedve nem árt, ha látjuk, és értelmezni is tudjuk a történelmi és a háttér politikai eseményeket, és összefüggéseket. Ennek megismertetése céljából volt lényeges, hogy az előzőekben a világháború lezárását követő időszakból kiindulva tekintsük át a lényegesebb folyamatokat, történéseket és tényeket. Lényeges, hogy egy történelmileg viszonylag közeli időszaktól a háttérhatalom, és a helyi hatalom működését nyomon követve felmérjük helyzetünket, és esélyeinket, hiszen a társadalom minden területen az utolsó érdekzónáit veszíti el. Hazánk esetében jelenleg a globális pénzhatalmon kívül két színjátékot játszó oldal, a „kormányzat”, és a megint a rendszerváltás porhintését lengető „ellenzék” „harcát” eljátszó többpártrendszer áll szemben velünk, és a lakosság egy jelentős része sajnos valamelyiknek még továbbra is vakon bizalmat szavaz. Az ország adófizetőinek terhére megahitelekből fedezett egzisztenciális osztogatásokkal –egészségügyi-, tanári fizetések emelése, plusz nyugdíjak- és a hűbéresek további gazdasági előnyökhöz juttatásával kikapcsolják a kedvezményezettek realitás látó képességét és a juttatásokra abszolút hűséggel reagáló jobbágy szavazóréteget képeznek, hogy regnálásukat továbbra is biztosítsák. A választások közeledtével a rezsim által épített, a globális hatalom felé hűségesebbnek láttatott „változást hangsúlyozó" Tisza párt az oligarcha biztonságos nyugdíjazását garantálja. A megtévesztett és a háttérfolyamatokat nem, vagy csak hiányosan ismerő szavazók hitet építettek abból, hogy a média a kormányzat ellenségeként reklámozta meg a soron következő, de a politikai, gazdasági folyamatokon biztosan nem változtató utódokat. A rendszerváltás a szavazással nem következhet be, de a globális és helyi gazdasági és politikai elvárásoknak megfelelő, ugyan akkor csak bulvárpolitikailag tájékozott szavazóknak is átmeneti megnyugvást hozó kormányváltás, színészváltás lehetősége fennáll. A rendszerváltás, amely megszünteti a többpártrendszert és lehetővé teszi a társadalom tényleges önrendelkezését csak alulról szerveződve, a politikai erőktől független civilek által lehetséges. Erre hívunk most mindenkit az áprilisi választásokon akaratnyilvánításra a Magadra Szavazz akcióban.

Január 31. 2026.

👑 A birtoklakók helyzete 🔗

Viszonylag hosszú ideje vita tárgya, hogy MAGYARORSZÁG a Wall Steet-i értéktőzsdén történt bejegyzését követően állam-e, vagy csak egy részvénytársaság? A válasz elég meglepő, mert bármely álláspont konteónak tekinthető. Vagy mégse? Nézzük a tényeket és vonjuk le a következtetéseket!

Magyarországnak ahhoz, hogy részvényeivel külföldön is kereskedhessen, be kell jegyeztetnie magát az adott értéktőzsde nyilvántartásába. Ez a művelet politikai, jogi értelemben nem jelenti azt, hogy az államot valaki, vagy valakik eltulajdonolták, sem pedig azt, hogy közvetlen és direkt irányítás alá vonták. A kötvények biztosítéka nem tárgyi jellegű, ezért az sem áll fent, hogy az állami tulajdon gazdát váltott volna -legalább is nem a kötvények révén. Az állam a kötvény hozamát a gazdasági produktumából biztosítja és garantálja. A kötvények vásárlói számára ezért fontos, hogy a nagy gazdasági minősítők (Standard & Poor’s (S&P),  Moody’s Investors Service, Fitch Ratings) az adott államot milyen minősítéssel látják el. A gazdasági produktum elsősorban az állam bevételeiből ( adók ) származnak. Eddig a szintig igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy Hazánk nem Zrt, de abban nincs, hogy nem cégszerű!

Az ország termelékenységéért, gazdaságának színvonaláéért az aktuális kormányzat felel. Az adóbevételek biztonsága, az eladósodás csökkentése, és a GDP értékek pozitívban tartása ezért rendkívül fontos egy ország vezetése számára, hiszen a leminősítés bizalomvesztést, a bizalomvesztés, pedig a gazdasági problémák korrigálását lehetővé tevő befektetői pénzek csökkenését, elmaradását eredményezi. A kormányzat ebben a rendszerben ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy egy vagyonkezelő céghez hasonló menedzsmentként dolgozik azon, hogy az adófizetőktől kellő bevételeket szerezzen a befektetők számára. A bevételképzés és a kötvénykibocsátó rendszer lényegében arról szól, hogy az adott ország állampolgárait felhasználják arra, hogy a pénzüket munka nélkül gyarapítani akarók igényeit kielégítsék. A részvénykibocsátó, azonban, ha a gazdálkodása nem megfelelő, ha képtelen olyan fejlesztésekre, amelyekkel a termelékenységét fokozza, ha nem tudja az energetikai hátterét stabilizálni, ha újabb kölcsönökkel kénytelen a hiányait korrigálni, vagy -ahogy látjuk- egy oligarcha csoport nyerészkedésével terheli az ország gazdaságát, akkor egy lefelé vezető örvénybe kerül. Ebben az egyre stagnáló állapotban az államapparátus fenntartásának finanszírozását, a közalkalmazottak fizetéseit és a társadalom megnyugvását az állami szolgáltatásokkal szolgálni csak akkor tudja, ha hiteleket vesz fel, és ígérvényeket tesz nemzetközi lobbik felé tőkeszerzés szempontjából, illetve bizonyos társaságoknak, cégeknek lehetőséget ad politikai befolyás létesítésére olyan területeken, ahol egyébként erre azok nem számíthatnának.

Ideális-e ez az állapot? A társadalom szempontjából koránt sem. Egy államnak tilos lenne külföldiek számára lehetőséget nyitni, hogy a hazai dolgozók, vállalkozók munkájának, termelésének javát lefölözzék. A „Magyarország Zrt” oldalnak tehát abban van igaza, hogy kvázi összeesküvés zajlik ellenük a tájékoztatásuk, a megkérdezésük és az engedélyük nélkül és ebben a legfőbb bűnt a kormányzat követi el.

Más kérdés, hogy az egész létesítmény hajszálon függ, még akkor is, ha 2012-ben már MAGYAR KÖZTÁRSASÁG helyet MAGYARORSZÁG-ként módosult az értéktőzsdei bejegyzés, hiszen tudjuk, hogy ez egy illegitim képződmény, nem pedig a Magyar Állam. A befektetők számára, pedig az lenne a legérzékenyebb pont, ha a magyar dolgozók és vállalkozók tudatukra ébrednének, hogy az érvénytelen Alaptörvény és a jogrendben utána következő törvények -többek közt az adótörvények- miatt nem lennének kötelesek adókat sem fizetni. Mindez állítható úgy is, ha tudjuk, hogy az emberek a személyi igazolvánnyal szerződést kötöttek egy illegitim képződménnyel ( MAGYARORSZÁG-gal). Tudjuk viszont, hogy a jog szerint a megtévesztéssel létrehozott szerződés semmis. Tehát?

Január 28. 2026.

👑 Recept a fordulathoz 🔗

Létezik-e a tökéletes politikai rendszer? A kérdésre kérdéssel válaszolhatunk: létezik-e a tökéletes ember?

A társadalomszervezési, az államfelépítési, a politikai rendszerelméletek már a városállamok korától foglalkoztatja a filozófusokat. Számtalan elméletet találunk az ideális és kevésbé ideális rendszerekről, de alapvetően el kell fogadnunk az arisztotelészi kijelentést, miszerint egy állam működésének milyensége nem csak a felépítésétől függ, hanem a benne működő jogi szabályozástól is. Ezzel teljesen egyet is érthetünk, ám a kérdés -ami napjaink embereinek a sorsát is meghatározza-, hogy ki, vagy kik alkotják a törvényeket a többiek fölött? Ismereteink alapján kimondhatjuk, hogy ez most is egy ember, vagy egy bizonyos társaság, kormány, rezsim privilégiuma, legyen szó a Föld bármely országáról.

A demokrácia szabályai szerint a többségi akaratnak kell érvényesülnie. A csavar ott van, hogy a többségi akarat csak addig fejtheti ki a hatását -ha el nem csalják-, hogy különböző jelölteket választ maga fölé a szavazó. A „demokratikus” rendszerekben bizonyos időtartamig (ciklus), aztán ezek a személyek alkotnak törvényt mindenki fölött és láthatjuk, hogy e téren már rajtuk kívül senkinek nincs ráhatása. Háborúkat robbanthatnak ki, országokat dönthetnek csődbe, tiltakozókat verethetnek szét az utcákon, vagy akár megszegve választási ígéreteiket, gyökeresen mást képviselhetnek, mint ami a választóik érdeke. A választóknak az adott ciklus alatt nincs joguk sem igent, sem nemet mondani, nincs joguk az illetőt, a rezsimet megfosztani tisztségétől, hatalmától, vagy felelősségre vonni. A legrosszabb, viszont az, hogy mivel a kormányzás szabad kezet kapott, a törvényeket is úgy alakíthatja, ahogy számára ideális, ezért a társadalom által fenntartott jogi apparátus sem tud fellépni, ha akarna sem. Más kérdés, hogy a kormányok hatásköre a jogászok fizetése is, ami ebben a rendszerben azt eredményezi, hogy az igazság serpenyőit épp azok ferdítik el, akiknek a feladata annak egyensúlyban tartása lenne. A modern demokráciák ezért valójában jól álcázott diktatúrák, ahol csak a véletlen befolyásolja, hogy legyen valaki, aki kellően kapzsi, könyörtelen, ravasz, vagy hataloméhes és létrehozza a maga személyi kultuszát.

Kijelenthetjük mindezek tükrében, hogy a társadalom szempontjából minden rendszer rossz, amelyben alárendelt és kiszolgáltatott állapotba kerül. Mit választhat még? A válasz igen rövid, de nagyon hosszú magyarázatra szorulna, amit egy cikk keretei nem tudnak befogadni, ezért most csak körvonalaznám. A legideálisabb rendszer, amelyben a hierarchia megfordul. A társadalom közvetlenül gyakorolja az állami és önkormányzati hatalmat, irányítást és ehhez alkalmazotti státuszban dolgozó közszolgák folytatják a munkát. A törvénykezés szintén a társadalmi igények és akarat szerint történik, jogi szakemberek asszisztálásával és segítségével.

Képes erre a társadalom? A demokrácia szabályai szerint semmiképp, de a társadalom azon tagjai, akik hajlandóak ismereteiket kiterjeszteni, akik érdeklődéssel fordulnak a közélet felé, akik nap, mint nap időt és energiát fektetnek az aktuális körülmények megismerésébe, már képesek ésszerűen, körültekintően és felelősségteljesen dönteni. Az ő aktív részvételük és az állami, önkormányzati szakemberek munkája ideális állapotot teremt a társadalom számára. Ennek a rendszernek a létrehozása, azonban nem fölső irányítással, hanem a társadalom aktivizálódásával és benne az emberek tudatosulásával alulról szerveződve történhet meg. Az ideje elérkezett, mert akár a hazai, akár a nemzetközi folyamatokat tekintjük, a társadalom fölött rendelkező oligarchikus hatalmak az emberek ellen tevékenykednek.

Január 25. 2026.

👑 Észkerék 🔗

Nemrég az egyik közösségi oldalon osztott meg valaki egy elképzelt párbeszédet, amely elhangozhatott akár azon a találkozón, amely során a második világháborúban Magyarország amerikai nagykövete átadta a hadüzenetet az Egyesült Államoknak:

-Mi az önök államformája?

-Királyság.

-Ki a királyuk?

-Nincs királyunk, kormányzónk van.

-Ki a kormányzójuk?

-Vitéz Horthy Miklós tengernagy.

-Van tengerük?

-Az nincs.

-Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?

-Nincs.

-Van bármely más országgal szemben területi követelésük?

-Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával...

-Értem. Azokkal szemben is hadat viselnek?

-Nem. Ők a szövetségeseink...

A képtelen állapot talán ahhoz hasonlítható, amikor az első világháborút követően a Tiszáig nyomuló román csapatokat a Székely hadosztály verte szét és szorította volna vissza-ki tudja- talán Bukarestig. Stromfeld Aurél a felvidéket foglalta el lépésről lépésre, Ausztria felé, pedig a rongyos gárda ért el fényes sikereket, mégis átadták a területeket, holott az erő a magyar oldalon érvényesült.

Van persze a jelenünkben is teljes abszurdum, amit úgy ötven, száz év múlva nem lehet majd értelmezni. A magyar állapotokra jellemző, hogy számtalan kisemmizett, hajléktalanná tett, egzisztenciálisan ellehetetlenített, vállalkozásával csődbe juttatott honfitársunk, kénytelen-kelletlen valamely más országba távozott, ahol több-kevesebb sikerrel folytatja az életét. A szavazások alkalmával, viszont úgy érzik, hogy mégis döntenének az itteni politikai helyzetről, körülményekről. Leadhatják és leadják a szavazatukat... és vajon kikre? Egy jó részük a regnáló rezsimre!

Vajon mi foroghat itt még másképp? Talán csak nem a mondókában is szereplő észkerék?

Január 21. 2026.

👑 Miért épp Thaiföld? 🔗

Nemrég egy ismerősöm tért vissza Thaiföldről és miután elmondta, milyen különlegességekkel találkozott, az ottani életkörülményeket is átbeszéltük. Már rögtön az elején kiderült, hogy igen sokan élnek nagyon egyszerű körülmények között, ami egyébként Szingapúr és Malajzia kivételével jellemző is a térségben. Az emberek jelentős hányada robogókon, tricikliken közlekedik, sokad magával lakva viszonylag kis alapterületű lakhelyeken. A benzin ára azonban 300-Ft körüli, az élelmiszer, a ruházat olcsó, a lakbérek még úgy is alacsonyak, ha a turisztikai árakat nézzük, a rezsi -víz, áram- elhanyagolható, a pénzük a Baht valamivel erősebb a Forintnál-1 BHT=10,55Ft, az utak jól járhatóak, a kátyúk nemigen jellemzőek, az üzletek tele jó minőségű árúkkal, az egészségügy, az oktatás, a közbiztonság, az állami szolgáltatások rendben és funkciójukat ellátva működnek. Az emberek nyugodtak, a néplélek rendben, pedig az ország háborúban áll közben Kambodzsával -igaz, most épp tűzszünet van érvényben. Hogy lehet ez? Ennyire jól jövedelmez az idegenforgalom?

A válasz az, hogy nem itt kell keresgélni, hanem a nem is olyan távoli múltban! Thaiföld jelenkori történelme igen változatosnak mondható. Államformája Monarchia, a király X. Ráma közvetlen hatással van az ország működésére, amely élén a Nemzetgyűlés tevékenykedik. Az ellenőrzést oda-vissza gyakorolják tehát, mi több az ellenzék is folyamatosan résen van. A korrupció itt is felütötte a fejét a nem is olyan távoli múltban, csakhogy amíg nálunk 2006-ban a nép erejét Torockai elvezette egy szerkesztőség elfoglalására, addig Thaiföldön megvalósították amit Magyarországon 2007-ben Y-tervként hirdettek meg, de Polgár Tamás (Tomcat) akciója révén meghiúsult. Igen, 2008-ban a thaiföldi ellenzék sárgapolósainak vezetésével elfoglalták a nemzetközi repülőteret és több más állami intézményt. Ez az akkori rezsim bukását eredményezte. A tömeges, fizikálisan hatékony fellépés egyértelmű jelzésként hatott, hogy a köreik meggazdagítására ácsingózókat a nép egyszerűen eltörli. Az utána következő időszakban is akadtak belpolitikai problémák bőven, de nem alakult ki olyan helyzet, mint Magyarországon, vagyis senki sem tudott krumpliért vásárolt hatalommal milliárdos oligarcha réteget építeni.

Miért éppen Thaiföld? Csak a példa miatt! Egy nép, ha szilárd etikai alapokon tartja a közéletet, nem válik sem jobbágytudatúvá, sem rabszolgává a saját hazájában. Felkészültünk?

Január 18. 2026.

👑 Mérlegelés 🔗

A jóslás nem lehet a feladata egy hitelességet célzó médiumnak, azonban az idén elkövetkező választások miatt, az elérhető információk és a különböző személyi és kommunikációs ismeretek birtokában egyfajta reális mérlegelést mégis tehetünk. Mielőtt az adott szereplőket elemeznénk, lényeges, hogy néhány alapfogalmat tisztázzunk. Minden közszereplő és párt hatályosnak ismeri el a jogi szempontból érvénytelen „alaptörvényt”, az arra épülő választási törvényeket és magát a választásnak nevezett eseményt, valamint annak következményeit. A MAGYARORSZÁG nevű vagyonkezelő társaságot -amely társadalomszerveződési és politikai értelemben illegális, csak gazdasági szerződései és államot imitáló működése miatt államszerű képződmény- államként fogadják el a különböző magyarországi politikai szereplők. A demokráciának nevezett politikai szerveződési forma a tudatlan és a megvásárolható személyek érvénytelen szavazati lehetősége miatt tényszerű, komoly társadalmi akaratnyilvánításra alkalmatlan. Ezek ismeretében, tehát tekintsük át az esélyeket és a következményeket!

Fidesz-Kdnp

A jelenleg kormányzó koalíció már 2012-ben létrehozta a maga csapdáját, amikor saját ötletei alapján, a társadalom felhatalmazása nélkül, belső köreivel megíratta az „alaptörvényt”, átnevezte a már 2008. óta vagyonkezelőként működő cégállamot, érdek egyeztetés nélkül megalkotta a rabszolgatörvényként elhíresült új „munkatörvényeket” és elköteleződött a hazai gazdaságot kiszolgáltatottá tevő globális és belső gazdasági irányok mellett. Ezek az irányzatok: a multinacionális cégek további helyzetbe hozása és kiszolgálása, a nemzetközi lobbi trendek a magyar érdekek elé helyezése, a sumákpolitika a külpolitika terén, a fejlesztésre érkező pénzek és az adóbevételek nihil beruházásai (stadionok, műemlékek újjáépítése, gazdasági, vagy politikai szempontból semmilyen viszonzást nem hozó külföldi projekt adományok), valamint az oligarcha luxus életvitele és vagyonosítása. Szakemberek terén a szakmai rátermettség helyett a vazallusi magatartást részesítették előnyben, ezzel az amúgy is lejtmenetben ingadozó országot a biztos hanyatlás vágányára állították. A jövedelmek és járulékok európai szinten mérve kritikán alul mozognak, mivel az ország gazdasági hanyatlása révén kialakult bérkörnyezet ezt eredményezi. Ennek a koalíciónak már csak két esélye maradt, hogy a racionális politikai gondolkodásra nem képesek támogatását megszerezze: az egyik a háborús fenyegetés, a másik a migránshelyzet, csakhogy a háború, vagy nem háború kérdése nem tőlük függ, a migráció szintén nem az ő „védelmi képességük” eredménye, hanem a leromlott gazdaság migránsok számára is kedvezőtlen feltételei. Az erre a társaságra szavazók lényegében igent mondanak az iméntiekre, igent mondanak a félelem politikára, a korrupcióra és a további hanyatlásra.

Tisza párt

Ez a szerveződés sokakat, akik a politikai fogalmakkal nincsenek kellően tisztában, a rendszerváltás ígéretével téveszti meg. A párt a rendszerváltó ígéret mellett ellenben jónak és érvényesnek ismeri el az „alaptörvényt” és a MAGYARORSZÁG fedőnevű illegális cégállamot, valamint megfelelőnek tartja a többpártrendszert. Elgondolkodtató viszont, hogy ami már eleve megtévesztéssel indul, hová vezet később? A személyi állomány is kérdéseket vet fel, hiszen kiugrott, vagy kirúgott fideszeseket állít az élre. Erős a gyanú, hogy a kifáradt oligarcha nyugdíjbiztosító fiókegységeként hozta létre és reklámozta meg ezt a pártot. Az ide szavazók-bár érthetően változást akarnak-, de ha képesek józanul, tárgyilagosan és higgadtan vizsgálni a jeleket még megtehetnék, hogy ne a két rossz közül az egyiket válasszák, pusztán érzelmi alapon. A kétségbeesés nem jó tanácsadó!

Mihazánk

Populista kommunikáció, oligarcha kötődés, rendszertámogató, szélsőséges kilengésekkel teli vadhieralista párt. Ez a társaság a felmérések szerint a legjobb eséllyel is talán koalíciós partner lehetne, de habitusa miatt a globális bekötöttségű két legesélyesebb csoportulás számára nyíltan nem vállalható. A párt előszeretettel alkalmazza a civil szférából érkező gondolatokat és ötleteket, amely bizonyos körökben szimpátiát vált ki, azonban a vezetőségében fellelhető verbálbunyósok, -akik egyébként erőtlenek és bátortalanok- hozzáállása miatt gyökeres változást sohasem tudna elérni.

Jobbik

Számtalan közepesen ismert civil szereplőt sikerült a hamvaiból erőre kapni szándékozó társaságnak maga mellé állítania. Ennek következménye, hogy a többi szereplőhöz képest viszonylag jó programot képes bemutatni. Erőtlensége azonban a múltból fakadó óriási bizalomvesztés miatt a választásokon sem valószínű, hogy sikeresen átsegíti. A benne megjelenő civilek, viszont sajnos elvesztik civil renoméjukat.

DK

Gyurcsány Ferenc szelleme még akkor is ott feketéllik a párt kék enyhén korábbi SZDSZ-t is idéző levitézlett párájában, ha volt felesége már akár a Magyar Királyság felé is fordulna, amúgy jó gyökeres, köpönyegforgatós módon, nyilván valóan a Parlamentbe kerülés érdekében. Itt már bármi is szóba jöhet, persze a szinte esélytelenek nyugalmával, de a könnyen kereshető pénz mámorában. Bocsánat, de erről a csoportosulásról nem lehet szarkazmus nélkül szólni.

Többi ici-pici-mini, néha gagyi

Itt sokan vannak, mint a naprendszer aszteroida övében a törmelékek. Kikerülhetne innen valamelyik szereplő akár üstökösként is, de ahhoz valamilyen nagyon markáns produkcióra lenne szükség. Olyan löket kéne, ami kiszakítja őket az övből és legalább néhány hónapig tündökölhetnének. Többen próbálnak bizonyos társadalmi kérdésekben populista irányt felvállalni de ezek az akciók nem elegendőek, többre, pedig nemigen futja a szereplőiktől. A többpártrendszer gravitációs ereje megtartja őket, mert alkalmasak a szavazatok egy részének elaprózására. Ide a személyes kötődés, vagy a „valamire mégis voksolni kéne” indíttatású akaratnyilvánítás vonzza az ixelőket.

Rendszerváltók

Azok a civil emberek és szervezetek, amelyek felismerték, hogy Hazánk vállalhatatlan gazdasági, politikai, kulturális, társadalmi, jogi, törvényi, etikai, és szellemi állapota nem csak az adott pártok, személyek, és jogszabályok miatt került mélypontra, hanem az azoknak korlátlan kiteljesülést kínáló és biztosító többpártrendszer miatt is. A váltást és a fejlődési lehetőséget a gyökeres változtatásban látják, amely során legitim független, szabad, és a benne élőkről gondoskodó állam, a társadalom által alkotott és elfogadott törvények, szolgálatot végző kontroll és szankcionálás alatt tevékenykedő tehetség alapon kiválasztódó államigazgatás, és közvetlen társadalmi hatalomgyakorlás valósul meg. A pártrendszer szavazásán az ő akaratuk csak akkor tud érvényesülni, ha véleményt nyilvánítanak, amelynek módjáról a korábbi „Rendszerváltást!” című cikkünkben olvashatnak.

Január 12. 2026.

👑 Olajháború 🔗

Szombaton a hajnali órákban az Egyesült Államok Delta Force egységei megtámadták Venezuela több katonai létesítményét, valamint elfogták az ország vezetőjét Nicolás Madurot. Az akció indoklásaként Trump a venezuelai rezsim kábítószer tranzitban betöltött terrorista tevékenységét nevezte meg és a venezuelai elnököt amerikai bíróság elé állíttatja, mivel –állítása szerint – a tevékenysége amerikai emberek halálát idézte elő. Az amerikai vádak arra a feltételezésre építenek, hogy Maduro rezsimje az olajbevételekből fedezte a kábítószer tranzitokat, de láttuk már a második iraki háborúban, hogy ezeknek a feltételezéseknek vajmi kevés közük van a valósághoz.

Az akció amerikai részről kiadott hivatalos kommunikációja mögé tekintve, nézzük meg, mi és miért történt ezen a hajnalon! 2010. év végén Hugo Chavez, az akkori venezuelai elnök bejelentette, hogy országa rendelkezik a világ legnagyobb bizonyított olajtartalékaival, amit akkor 297 milliárd hordóban állapított meg, amivel maga mögé rangsorolta Szaúd-Arábiát, amelynek készletei 265 milliárd hordónyit tettek ki. Az amerikai geológiai intézet kutatásai kimutatták, hogy a venezuelai Orinoco zónában mintegy 513 milliárd hordónyi olajtartalék lelhető fel. Az, hogy a hatalmas energiahordozó készletet az USA meg akarja szerezni, nem volt kérdéses, azonban szükséges volt olyan okot találni, amellyel a leginkább indokolhatónak tűnik az akció.

Venezuela 2024-ben hivatalosan jelezte, hogy csatlakozni szeretne a BRICS+ államközösséghez, azonban Maduro újraválasztása körüli gyanús körülmények miatt éppen a BRICS+ tag Brazilia ellenezte ezt leginkább. Így az ország a várólistás támogató országok közé került egyelőre. A mostani események tükrében immár kijelenthető, hogy ez elhibázott lépése volt a BRICS+ államoknak, akik valószínűleg maguk sem gondolták, hogy az USA egy villámcsapással magához ragadja az olajban dúsgazdag országot. Későinek tűnik a tiltakozás a BRICS+ országok részéről, mert pillanatnyilag a zsákmány már Trump hálójában ficánkol. A Maduro rezsim hadügyminisztere ugyan háborút hirdetett az Egyesült Államok ellen, de ezt a CIA aknamunkájával és ha kell némi katonai beavatkozással bevált módszerek szerint tudják kezelni.

Politikai elemzők nem zárják ki azt sem, hogy Madurot talán nem is elfogták, csupán egy érlelődő polgárháború elől mentették ki, hiszen az ellenzék valószínűsíthetően a diktátor megbuktatásán dolgozott. Maduro az egyik legutóbbi nyilatkozatában kifejezte tárgyalási készségét az Egyesült Államokkal olaj és kábítószer ügyben és ez a felállás már magában foglalta azt a veszélyt, ha őt egy közeli forradalomban letaszítják, az olaj megszerzésének lehetősége is szertefoszlik, vagy beláthatatlan ideig elodázódik. A lépést nem lehetett odázni, azonban a kábítószer terrorizmus vád ennek ismeretében már meglehetősen instabil lábakon áll. Az USA-nak, ha az akciója valóban a kábítószer beáramlás ellen irányult volna és azt a leghatékonyabban akarta volna meglépni, akkor nem egy tranzitországot, hanem a kiindulóországot, azaz Kolumbiát kellett volna csapás alá helyeznie.

A támadással elrabolt olaj, azonban még következményekkel járhat, hiszen Kína és Oroszország az elsők között reagált és az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását követeli. A támadást mindkét nagyhatalom agressziónak minősítette és valóban, vajon milyen világ lesz az, ahol a nagyobb erőszakot gyakorló hatalom bármit megtehet és megszerezhet a gyengébb államoktól?

Január 03. 2026.

👑 Bóvligazdaság 🔗

Szomorú tény, hogy az újévet ismét borús gazdasági kilátásokkal kezdi Magyarország. Köszönhető ez a rezsim nihil gazdaságpolitikájának, amely a regnálásuk óta tart és kimerült a gazdasági szempontból többnyire fölösleges beruházásokban, gondosan - és talán tudatosan (?) - kikerülve azokat a lényeges területeket, amelyekkel az ország erős, termelőképes gazdaságát építhették volna fel. A mezőgazdaság terén egyértelműen a tervezett és hatékony termelés helyett a földspekuláció nyert teret, míg az iparban a betelepülő külföldi vállalatokkal szemben semmilyen hosszú távon hatékony ösztönzést, fejlődési, vagy akár életben maradási lehetőséget nyújtó segítséget nem kaptak a magyar kis és középvállalkozások, cégek. Az ország gazdaságának a mega raktározás, a szinte már megszállottsággal dübörgő új utak építése, a kereskedelem és a kommunikáció ad némi alapot, de ki kell jelentenünk, ha az ország a mai körülmények közt magára maradna, képtelen lenne az önfenntartásra.

Vizsgálhatjuk a gazdasági adatokat is, ha az iméntiekben leírtakat akarnánk igazolni, hiszen a statisztikai adatok, amelyek a GDP-re vonatkoznak, egyértelműen a hanyatlás jeleit mutatják. A 2023-as -0,7% után 2024-ben a 0,6%-ot sikerült némi kozmetikázást követően elérni. Ez éppen azonos a 2008-as évben, az államcsőd közeli állapotban jegyzett szegényes teljesítménnyel. A 2025-ös adatok szerint sem történt elmozdulás, ennek következtében nem csodálkozhatunk rajta, ha a nagy hitelminősítők (S&P, Moody’s, Fitch) mind a bóvli, azaz a befektetésre nem ajánlott országok közé sorolták Hazánkat. Beszédes adat az is, hogy 2024-ben 35 ezer magyar vállalkozás szűnt meg és ez a negatív folyamat 2025-ben is folytatódni látszik, hiszen csak március 1-éig kétezer magyar vállalkozás és cég jelentett csődöt.

A magyarországi gazdaság a NER hűbérrendszerre épül, amelynek vezetésében nem a megfelelő, vagy kiemelkedő szakértői munka, hanem az ideológiai, alattvalói hűség, a felfelé megfelelési kényszer, lefelé kíméletlen és átgondolatlan taposás dominál. A tulajdonosok többségéről elmondható, hogy azokhoz a műgazdagokhoz tartoznak, akik a saját képességeik, rátermettségük, és munkaképességük alapján az életképtelenek táborát bővítenék, de a megszerzett közpénzből hozzájuk juttatott tőkeinjekciók hatására ma nem csak a gazdasági élet élére lökődtek, hanem megnyilvánulásaikat példaértékűként közvetíti a lakájmédia, életpályájukat, pedig némi irigységgel, de annál nagyobb áhítattal szemlélik a megtévesztett és fanatizált hívek. Mindennek a folyományaként jelenleg az ország gazdasága odáig roskadt, hogy a már semmilyen vagyoni biztosítékot adni nem képes rezsim gyarmati felajánlásokat tesz, vagy biztos alapokat nélkülöző vásárlási ígéretekbe bocsátkozik –lásd: a 2024. áprilisában felvett 1 milliárd eurós kínai hitelt, vagy a 2025. novemberében szóban (talán) belengetett amerikai pénzügyi védőpajzs, a szerződésben megkötött magyar vásárlási ígérvények ellenében.

A 2026-os év gazdasági szempontból a prés éve lehet, hiszen a cikk megírásakor 66+ ezer milliárd forintos államadósság, amely minden magyar állampolgárra 6,8+ milliós adósságterhet ró, másodpercről másodpercre emelkedik ( itt megtekinthető: https://www.adossagora.hu/ ). A kínai adósságot 2027-ig vissza kell fizetni. A magyarországi magyar termelő szereplőkön álló gazdaságnak a növekedésre reális esélye nincs. A munkavállalók, szakemberek köreiben még mindig jellemző a külföldre vándorlás. A nyugdíj ellátásban részesülők száma növekszik, az ellátás mértékét a politikai bizalom elnyerésére használó rezsim a gazdaságilag vállalhatatlan szintekig emeli. A NER rablógazdálkodás pénzszivattyúja továbbra sem csökkent. A prés fölső részét tehát a hitelek törlesztése, alsó részét az állami kiadások, a gyenge gazdasági lehetőségek, a dilettáns gazdálkodás, és a NER pénzszivattyúi adják.

A NER rezsim által képzett adósság örvénybe került dolgozó, vállalkozó lakosság kilátásai meglehetősen borúsak. A választásokban és annak esetleges hatalomváltásában reménykedők számára sincsenek jó hírek! Az esetleges új kormány egy roskatag gazdaságot, egy komoly cserére szoruló államigazgatási apparátust, az ország tönkretételét célzó törvényi és rendeletekkel teli jogszabályrendszert, megrogyott erejű fizetőeszközt örököl. A rendszer részeként –miután ebből következően nyilván elismeri az illegális MAGYARORSZÁG nevű cégállam jogfolytonosságát és az érvénytelen alaptörvényt - semmilyen lényeges fordulat elérésére nem lesz képes, hiszen a jelenlegi rezsim által megkötött szerződések, az azokból adódó igények és követelmények a továbbiakban rájuk is vonatkoznak majd. Az egyedüli reményük az Európai Uniótól esetlegesen ismét meginduló pénzek beérkezése lehet.

A helyzeten változtatni csak egy markáns rendszerváltás tudna, amely során a NER vazallusi körökből visszavett állami javak egy része lehetőséget biztosítana az adósság kisebb pozitív korrekciójára, amely némi pénzügyi bizalmat biztosítana. Az így létrejövő lélegzetvétel során kedvező gazdasági körülményeket lehetne biztosítani a magyar mezőgazdasági és ipari kis és középvállalkozásoknak, illetve e területen létrejövő újabb magyar vállalkozásokat lehetne ösztönözni. Az állami kiadások minimalizálását a szélsőséges államapparátus és a helyenként túlméretezett önkormányzatok létszámának radikális csökkentésével és csak az alap állami szolgáltatások fenntartásával lehetne elérni. Mindezek megvalósulásához a jelenlegi adótörvények és a kudarcot előrevetítő gazdasági szabályozások eltörlésére és a magyar gazdaságot prioritásba, helyzeti előnybe és védelembe helyező új törvények megalkotására van szükség.

A rossz hír, hogy a többpártrendszerre programozott, többségében felkészületlen, félreinformált, tájékozatlan, csak egyéni érzelmei, vagy üres ígéretek által vezérelt lakosság a rendszer fenntartását legalizáló választások elnevezésű újabb öngólt készül 2026-ban ismételten a magyar térfélen található szakadt hálót lengető kapuba berúgni.

Január 03. 2026.

👑 Az új év hajnalán 🔗

Az emberek, akik számtalanszor csalódtak már a pártokban, a politikusokban és azok üres ígéreteiben, de kénytelen-kelletlen végig nézték azt a mérhetetlen rombolást, amelyet az egymást váltó rezsimek véghez vittek az 1989-es módszerváltás óta, most az új év kezdetén, az újabb szavazások előtt nem csak tehetetlenül, hanem tanácstalanul is szemlélik azt az újra és újra ismétlődő színjátékot, ami ezt az időszakot megelőzi. Sokukban megint előtűnik az érzés, hogy mivel nincs, akiben bíznának, aki kezébe megnyugvással adnák az ország vezetését, ismételten el fogják szenvedni a tehetetlenség nyomasztó érzését, amely abból adódik, hogy a közösségi sors meghatározásából újfent kimaradnak.

Vannak - egyre többen - akik ezt tudatos világképük, ismereteik, és tapasztalataik miatt élik át. Ők számtalanszor elszörnyednek azon, hogy a mindenkor megvezethető, pusztán érzelmi alapon döntést hozó tömeg, milyen könnyen és fenntartások nélkül adja át a hatalmat újabb négy évre olyanoknak, akiktől pár tetszetős kijelentésen kívül semmilyen garanciát nem kapnak, ugyan akkor semmilyen hatékony eszközzel nem szankcionálhatják választottjaikat, ha azok nem csak, hogy nem tartják be az ígéreteiket, hanem ha úgy hozza kedvük, akár épp az ellenkezőjét teszik. Tetszik, vagy sem, bizony ezeknek a megválasztottaknak a döntései fogják befolyásolni, hogy mennyit ér a jövedelem, hogy milyen törvényi keretek közt élünk, hogy mennyibe kerül az élelem, a rezsi, hogy köteleznek-e a gyermekeinket átadni olyan oltásokra, amelyek összetevőiben kifejezetten káros anyagokat juttatnak beléjük, hogy a nyugdíjasok a tisztességes megélhetést biztosító ellátások helyett azok egy részét kampányadományként kaphatják, hogy súlyos betegségekkel olyan várólistákra kerülhetünk, ahol már a vizsgálatot is kérdéses, hogy megéljük, és még sorolhatnánk. Egyre többen pontosan tudják, hogy ennek az állapotnak a fennállása annak a rendszernek a hibája, amely a felelősség elhárítását teszi lehetővé azok felől, akiknek azt éppen, hogy teljes mértékben vállalniuk kellene, hiszen a nagy közös kasszából azért vesznek ki eltúlzott mértékű fizetéseket mert a munkájuk fontosságára és felelősségük mértékére hivatkoznak.

A közelgő választások a kiábrándultak számára most sem kecsegtetnek semmi jóval. A régi gyakorlat, amikor is gazdasági programokkal, megvalósítási tervekkel, konkrét célok meghatározásával versengtek legalább papíron egymással a választások résztvevői, mára az egymást ügyesebben lealázók, besározók, nagyobb botrányt feltárók felé fordulnak a szavazók. A bulvárpolitika kiszorította a stratégiai politizálást, az emberek, pedig feltapadtak a ki fog kevésbé ártani találgatások vízióira. A ki szolgál hatékonyabban szavazási tét helyett a ki gyakorol több kegyelmet a csapásokban ideje jött el.

A szavazásból kimaradók tudatos része a rendszerváltásra vár, de csak nagyon kis százalékuk érti, hogy mit is jelent és mit eredményez a rendszerváltás és még ennél is sokkal kevesebben ismerik, milyen cselekvési terv megvalósításával lenne elérhető. Összefoglalva a kívánt változás azt kell, eredményezze, hogy a társadalom megtanulja a jogait, a kötelességeit, megismerje, mit várhat el az államtól és a jogi szabályozásban, hogyan tud és kell aktívan szerepet vállalnia, valamint azt is, hogy a közösséget érintő ügyekben, döntésekben ne a zsák krumpli szerepeljen érvként, hanem az ismeretek alapján kiválasztott helyes útirány. A Honhír által is támogatott Rendszerváltást mozgalom, amelynek online felületét Facebook csoportként tettük elérhetővé, e célok elérését és gyakorlati megvalósítását tűzte a zászlajára.

Mi ezzel kívánunk jobb, élhetőbb újévet!

December 31. 2025.

👑 Közpénzcsúszda 🔗

A kormánypropaganda gyakran azzal takaródzik, hogy felsorolásokat tesznek közzé, mennyi közcélú kifizetés történt, amelyet a költségvetésből kellett finanszírozni. Ezek közt megtalálható a családtámogatástól a „Magyar falu program”-on át a honvédelmi kiadásokon és az egészségügyi dolgozók bérezésén keresztül a 2027-ig előirányzott vidékfejlesztésre szánt pénzekig minden, aminek az éves összege pár ezer milliárdos kerekítéssel 28 E milliárd Ft.

A másik oldalon, az összes járulék, adó bevétel található, amely kerekítve évi 24 E milliárd Ft-ra tehető. Az Európai Uniótól érkező pénzek 8.400 E milliárd Ft-os bevételt tesznek ki, azaz az összbevételi oldalon található hozzávetőlegesen 32.400 E milliárd Forint. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy hol van a különbözet, ami ebben a kerekített és leegyszerűsített számításban is 8.400 E milliárd Forint?

Az alapvető és fehérnek nevezhető számítás mögött, viszont szólnunk kell még a NER szürke pénzeiről, amelyeket az oligarcha cégei szereznek meg az úgynevezett pályázati pénzek révén amelyeket a versenygazdaság elveivel szemben a kegyencgazdaság szabályai szerint juttatnak a cégeikhez, amelyek sokszorosan túlárazott "állami munkákból" származnak és megdöbbentő mértékű profitokat eredményeznek. Az így lényegében elcsalt közpénz mértéke - bár erről csak az ismert NER-es cégek éves beszámolóiból következtethető hasznok alapján lehet tudomásunk, nagyjából 10.000 E milliárd Forint.

Itt viszont nem ér véget a közpénzek magánvagyonba csalásának sora, hiszen a szürke után a fekete pénzek is az oligarcha bevételeit gyarapítják. A fekete pénzek olyan helyekről származnak, mint az alapítványokon és mindenféle, a vazallusi körhöz tartozó cégekhez juttatott „támogatásokból” és a hétköznapi magyar gazdasági körülményekhez képest bőségesen megfizetett kisebb munkák díjazásából visszaérkező "közvetítési pénzek". Ebben az esetben is minimum kb. 4-8.000 E milliárdra rúghat az összeg, de a korrupció miatt nyilván nincs, nem is lehet erről konkrét adat.

Mindezek tükrében jogos tehát a kérdés, hogy hová kerül az évi nagyságrendileg 25-27.000 E milliárd forintnyi közpénz? Ez az összeg még akkor is hihetetlenül óriási, ha különböző egyéb kiadásokra rendkívül engedékenyen levonunk belőle 5 – 7E milliárdot (!!!). A feltett kérdésre a válasz vélhetően sokak számára teljesen nyilvánvaló, azonban az már koránt sem, hogy ez rendkívüli összeg hogyan tud egy fordulatot követően visszakerülni a költségvetésbe és tud arra fordítódni, amire kellene, vagyis az ország termelő gazdaságának, infrastruktúrájának, energiaszektorának, az állami szolgáltatások működésének és annak minőségének fejlesztésére.

December 28. 2025.

👑 Mese a karácsonyról 🔗

Sötét éjszaka volt. A hegyeket, a sűrű fenyőerdőt, és a kis rétet, ahol a rönkház állt szinte teljesen ellepte a hó. Mindent fehér paplan takart be, de talán a széljárás miatt, talán más megmagyarázhatatlan okból a ház mellett álló formás, kis fenyőn nem maradt meg a hó. A téli jeges szél egyre süvített, mintha mindent és mindenkit ezen az éjjelen akarna megfagyasztani. A sötét erdőben a hópihék egymásba kapaszkodtak, és egyre repültek a szélben. Mind többen és többen lettek, míg végül már nem is repültek, hanem gördültek, folyton növekvő, nagyobb és nagyobb hólabdát alkotva.

A mókus nem tudott aludni ezen az éjszakán, így egy fa ágán ülve látta, amint a hólabdák, folyton sokasodva forognak, pörögnek az erdő havas talaján. Igencsak didergett a hidegben, így hát jó ötletnek tűnt egy kis futás, hátha átmelegszik tőle! Társai egyszer csak azt vették észre, hogy versenyt fut a földön gördülő csillogó hógolyókkal. A mókus társadalom, pedig játékos lévén, ők sem akartak kimaradni a remek mókából, ezért hamarosan több tucat mókus futott vidáman a csípős hidegben.

A verseny talán a végtelenségig is tartott volna, ha hirtelen arra nem eszméltek volna, hogy az erdőből a rétre, onnan egyenesen a kis fenyőhöz értek. A hólabdák itt kisebb szélörvénybe kerültek, és mind felreppentek a fenyő ágaira, mint megannyi fehér díszgömb. A mókusok tanakodtak, majd csakhamar kiötlötték, hogy a náluk lévő diókat és mogyorókat is felhordják az ágakra. A bundájuk alól előkerülő rágcsálnivalókon megolvadt, majd ismét megfagyott a szél hordta hó, ezért olyannak tűntek, mintha mind ezüstből lenne.

Éppen elkészültek a díszitéssel, amikor az erdő felől mély dobogás hallatszott. Összerezdült a sok kis állatka, nem tudták, ki, vagy mi érkezik ilyen félelmetes hangok kíséretében. Percekig hallatszott az egyre erősödő dobogás. Egymásba kapaszkodtak félelmükben. Egyszer csak hirtelen megnyílt az erdő sűrű fenyőlombozata, az ágakra rakódott hó csillagszóró szikrákként repült szerte, és a következő pillanatban egy hatalmas szarvas állt előttük, a szarván számtalan piros, mosolygós almával! A mókusok megörültek, ráugráltak a szarvasra és az almákat egytől egyig a fenyőre hordták.

A ház kéményén bőségesen dőlt a füst és mikor odabent új hasábot dobott valaki a tűzre, szikrák szálltak szerte belőle. A szikrák eltaláltak a kis fenyőn egy-egy hólabdát, amelyekről a víz az alsóbb ágakra csepegett, majd a hidegben szinte azonnal csillogó jégcsappá fagyott. Az állatok csodájára gyűltek a kis fenyőnek, amely immár nagyszerű díszruhát öltött.

A szél süvítéséből először alig hallhatóan csodálatos női énekhang szűrődött ki, egyre erősebben, átfogva a tisztást, a rajta összegyűlt állatkákat és a fenyőt. Az erdei tündér úgy tűnt elő a fák közül, mintha egy álom válna valósággá. Kezével, köpenyével végig simította a fákat, az állatkák fejét és csak mosolygott, azzal a csodálatos, őszinte és tündöklő mosollyal, amivel csak egy tündér mosolyoghat. A kis fánál kitépte az egyik aranyhajszálát, amely azonnal nagyszerű és rendkívül hosszú aranyfonallá változott és körbeszökkenve a fenyő körül, az ágaira aggatta.

A csodálatos fán álmélkodva senki nem vette észre, hogy közben egy piros ruhás, pocakos, szakálas apó is megállította ajándékokkal teli szánját a kis réten. Vidám, kék szemeivel, mosolyogva gyönyörködött egy darabig a látványban, kezeit összekulcsolva a hasán, aztán dobbantott a botjával és a fa alatt számtalan ajándék termett. Masnival és díszpapírral becsomagolt kis és nagy dobozok, játékmackók, kiscsizmák, hintaló, de még egy kis háromkerekű bicikli is! A második dobbantásnál pompásan fénylő, világító aranycsillag ült a fenyő tetejére, fényével beragyogva a mezőt. Egy darabig álltak az áhítatban. Már a kis mókus sem vacogott, mindenkit eltöltött valami fenséges ünnepi érzés a hideg téli estén. A lelkük, pedig kacagott úgy, mintha az öröm innentől kezdve örökké tartana az életükben! Ekkor az apó elővett egy csengettyűt és hangosan megrázta. A hangja körbefutotta a rétet, a völgyet, az erdőket, a hegyeket, talán az egész világot is, hírdetve: legyetek boldogok! A ház lakói is felébredtek a csengetésre. A gyerekek, a felnőttek kikeltek az ágyaikból és az ablakhoz siettek. Kilesve nem hittek a szemüknek, amikor a soha nem látott csodát meglátták! Szakadt kis ruhákban, mezítláb -mert még cipője sem mindenkinek volt- előszaladtak a házból. Hinni sem tudták, hogy ez álom-e, vagy tényleg megtörténik velük és bár az erdő állatka lakói, a tündér és a piros ruhás apó eddigre már rég nem voltak ott, valahogy a kis arcokon is megjelent a mosoly, a vidám kacagás és belül őket is átjárta a szeretet nagyszerű érzése! Táncra perdültek, átölelték egymást, énekeltek. Így vált a hideg, sötét téli éj gyönyörű karácsony ünneppé az erdő közepén…

Valaki közülük még hallani vélte, hogy a távolból, valahol az erdőből, vagy a hegyekből, vagy talán az égből csodálatos tündérhang énekel és egy barátságos mély hang ezt kiáltja: „Hohohohohoooo”!

Áldott, boldog, békés karácsonyi ünnepeket!

December 24. 2025.

👑 Elfogadhatatlan útdíjak! 🔗

ÁRUFUVAROZÓI TÜNTETÉS!

A fuvarozók december 22-én hétfőn déli 12 órától az M3-as autópálya bevezető szakaszán tüntetést tartanak, amellyel a „kormányzat” által márciustól bevezetni kívánt brutálisan megdrágított útdíjak és annak kereskedelmi következményeire hívják fel a figyelmet.

A magyarországi lakosság és a vállalkozók útdíj fizetési kötelezettsége alapvetően etikátlan és szabálytalan, hiszen az adókból és az üzemanyagba épített útalapból létrehozott és karbantartott úthálózat használatáért újabb terhet róni a rajta közlekedőkre, teljességgel elfogadhatatlan! Különösen igaz ez, ha azt tekintjük, hogy a régebben állami köztulajdonban lévő autópályákat a tulajdonos, vagyis a lakosság megkérdezése nélkül a rezsim önhatalmúlag magánkézbe helyezte, azaz a Mészáros Lőrinc és Szíjj László érdekeltségébe tartozó cégek (az MKIF Magyar Koncessziós Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. révén) kezelésébe került, egy 35 éves koncessziós szerződés keretében. A szerződés 2022. szeptember 1-jén lépett életbe.

A vasutak lehetetlen állapota, a vonalak megszüntetése miatt az elmúlt években az áruszállítás java a közutakra és az autópályákra terelődött. Az ennek következtében jelentősen megnövekedett teherforgalom miatt nőtt a balesetveszély, rendszeressé váltak a forgalmi dugók, érezhetően romlott az utak minősége. Az autópályákat és a közutakat, ugyanis a régebbi építők nem arra tervezték, hogy egy raktárország brutális közúti áruforgalmát is zökkenőmentesen le tudják bonyolítani.

A megoldáshoz az oligarcha újabb pénzeket akar beszerezni, de mivel a külföldi hitelek és az EU pénzek elapadni látszanak, most a nemzetgazdasági kockázattal sem foglalkozva 50%-os emelést irányoztak elő a szállítmányozók felé.

Ennek teljesítését a kisebb cégek csak úgy tudják vállalni, hogy munkaerő leépítéseket kénytelenek foganatosítani, illetve megnövekvő kiadásaikat a kereskedőkre, ők pedig a vásárlókra fogják tovább terhelni. Ennek jól látható következménye a márciustól hirtelen bekövetkező jelentős drágulások lesznek, amit a vásárlók a pénztáraknál fognak érzékelni.

A fuvarozók az érdekvédelmük haszontalanságát látva a holnapi napon a tüntetés látványos, de sajnos nem sok eredményt ígérő eszközéhez kénytelenek folyamodni. Közös az érdekünk, segítsük őket, csatlakozzunk autókkal, legyünk türelmesek a helyszínen a forgalomban!

December 21. 2025.

👑 Menekülés a jogtalanállamból 🔗

A magyarországi bírók, ügyészek, ügyvédek, a jogi területen dolgozók időnként szembe találkoznak olyan esetekkel, amikor az általuk, jogszabályokkal körbeírt ítéletet, vagy döntést a „jogalany” nem veszi kötelező érvényűnek, vitatja, vagy éppen figyelmen kívül hagyja. A legutóbbi ilyen eset éppen azért figyelemreméltó, mert a jogalany egy olyan bulvárlap szerkesztősége volt, amely ráadásul hamis információkat terjeszt kormánypropagandaként. A kígyó a saját farkába harapott? - kérdezhetnénk. A válasz, hogy vélhetően nem, hanem itt a jogtalanállam másik következményét láthatjuk, amikor a hatalom politikai kegyencei jogot formálhatnak a számukra kedvezőtlen bírói döntések be nem tartására.

A konkrét eset is azt üzeni, hogy a magyarországi jogrendszer sem az igazságszolgáltatás jogos érvényesítésére, sem a hivatalok, szervek, létesítmények jogos tevékenységére nem alkalmas, hiszen mind többen felismerik, hogy a 2012-ben politikai alapon kitalált és meghirdetett „alaptörvény” mind megalkotásában, mind „hatályba léptetésében” érvénytelen. Mint tudjuk, egy állam alkotmánya, illetve alaptörvénye az a jogalap, amely alapján a teljes állami jogrendszer felépül és a működést szabályozzák. A jogászok munkája tehát manapság nagyjából hasonló érvényű ahhoz, mintha például a Monopoly társasjáték szabályait mantráznák, pusztán abból kifolyólag, hogy hamis a bibliájuk. A problémát csak még tovább bonyolítja, hogy egy illegitim állam igyekszik magát fenntartani az érvénytelen jogszabályokkal. A bírók egy része talán tudja mindezt, ezért sem hirdetnek már ítéletet a Magyar Állam igazságszolgáltatása nevében.

Vizsgáljuk meg azonban, hogy volt-e valaha érvényes alkotmányos rend Magyarországon! Nem kell ehhez a régmúlt történelmi időszakába visszatekintenünk, hiszen a fejedelemségről ismert viszonylag kevés hitelesnek tekinthető információ és a királyság időszakából ránk maradt írásos emlékek alapján láthatjuk, hogy bár rendszerelméleti, működést szabályzó, valamint a jogalkotás irányelveit előíró rendeletek, intelmek, törvények találhatók ugyan, konkrét alkotmányt nem ismerünk. A jogtörténelem az ebben az időszakban fennáló állapotot nevezi a történeti alkotmányosságnak. Az első alkotmányról1949-ből tudunk, amit a jogtudomány 1949/XX törvényként jegyez. Ez volt a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. A törvény azonban nem magyar, nem a köz akarata és igényei szerint alkotott és a szovjet megszálló erők által erőszak fenyegetettsége alatt elfogadtatott, inkább alaptörvénynek nevezhető diktátum volt.

Fontos kiemelni, hogy míg egy diktatúra, vagy egy abszolutisztikus királyság esetében a szabályokat az uralkodó, illetve annak közvetlen szolgálói alkotják, egy bármilyen köztársaságban az érvényesnek nevezhető jogszabályok megalkotása a társadalmi igények és megállapodások alapján történik, úgy is mondhatjuk, hogy az alkotmányozást egy társadalmi konszenzus előzi meg. Ennek ismeretében láthatjuk, hogy a Magyar Köztársaságnak elnevezett 1990-ben kitalált államforma és annak 1990/XXX törvénye - ”Alkotmánya” - szintén nem lehetett érvényes, hiszen azon túl, hogy az említett és érvénytelen 1949/XX törvény átirata volt, az átalakítás módjáról szintén nem hirdettek társadalmi vitát, a „beiktatása”, pedig ugyan úgy történt, mint a későbbi 2012-es érvénytelen alaptörvényé.

Az ország működése és a jogrendszer hatályosítása tehát eddig, pusztán az emberek alávetése és a hatalom erőszak fenyegetése és alkalmazása révén tudott megvalósulni. A társadalmat azonban nem kellett feltétlenül fenyegetettségben tartani, a gyakorlatban elég volt, hogy jogi, állampolgári, státuszbéli tudatosságát szétoszlatták azzal, hogy ezeket a területeket nem szükséges ismernie. A narratíva arról szólt és szól, hogy elég, ha a „szakértőkre, szakemberekre” bízzák a törvényalkotást és alkalmazást. Hasonló ez ahhoz az állapothoz, amivel az emberek kezéből a hatalom gyakorlását is kiveszik a politikai trükkökkel, amikor ahhoz szoktatták őket, hogy a hatalom gyakorlása és a politikai folyamatok kezelése a pártok és a politikusok feladata, a lakosság dolga csak annyi, hogy ezeket kiválassza. A lakosságnak már sem a jogosultságról, sem a státuszukról nincs valós fogalma.

A következményeket világ szerte láthatjuk. Önkényuralkodóként háborúkat, gazdasági folyamatokat, társadalmi történéseket egymagukban, vagy érdekköreik igényei szerint meghatározó politikai „vezetők”, „kormányzatok”, vezetőségek döntenek a maguk által kitalált szabályok szerint. A döntések ellen társadalmi szinten hatékonyan fellépni, pedig semmilyen hatékony, törvényes, békés lehetőséget nem hagynak a tömegeknek, akik ezért a feszültség fokozódását felkelésekben, forradalmakban vezetik le, amiket a hatalom a média megszabott véleményformálásával, ügynökök bomlasztó tevékenységével és a karhatalom alkalmazásával számukra megfelelő módon kezelnek. Döntenek élet-halál, gazdagság-nyomor, egészség-betegség, jövő, vagy vég fölött.

Összeesküvés elmélet? Nos, ha valaki értelmezve elolvasta e cikket, pontosan megérthette, hogy szó sincs erről! Gondosan megtervezett és következetesen, a társadalom részéről semmiben sem megakasztható, vagy lényegileg megváltoztatható módon keresztülvitt folyamatok vannak.

A folyamatok megváltoztatása, pedig csak egy olyan alulról felépülő rendszerváltással lehetséges, amelynek alapja, hogy az ember az ismeretek és megoldások tudatában, közösséggé szerveződve ténylegesen tudja magát és a közösségét irányítani, szabályozni, működtetni.

December 21. 2025.

👑 Szemétevők 🔗

Közismert tény, hogy a feldolgozott élelmiszerek túlnyomó többsége színezékeket, állományjavítókat, tartósítószereket, ízfokozókat tartalmaz, amelyek egy jó része mesterséges anyag. Ezek hosszútávú felhalmozódása a szervezetben csak részben ismert következményekkel jár, de újszerűségük miatt a tartós fogyasztásuk által bekövetkező negatív hatások sokszor még az előállítók számára sem ismertek.

Cikkünk azonban nem az ismert összetevők áttekintéséről szól, hanem azokról az élelmiszereknek nevezett anyagokról, amelyek kifejezetten veszélyes tartalmakkal kerültek forgalomba. A médiában mind gyakrabban hallhatjuk, láthatjuk a visszajelzéseket, amelyek az egészségre kifejezetten ártalmas anyagokat tartalmazó élelmiszernek nevezett termékekről szólnak és ezért a kereskedelmi láncok visszahívják ezeket. A baktériumoktól az üveg, műanyag és fémdarabokig széles a paletta, ami miatt veszélyessé nyilvánítottak fogyasztásra eladott termékeket. A Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóság internetes oldalán csak 2025-ben 74 (!) ilyen terméket sorolnak fel! Ezek egy része ráadásul olyan édesség, amelyet elsősorban gyerekek fogyasztanak.

Az ilyen „termékeket” előállító, többségében külföldi tulajdonú cégek, azonban mégsem kapnak elrettentő mértékű büntetéseket, míg egy magyar vállalkozó éttermét, vagy élelmiszerüzemét hasonló esetben, akár végleg be is zárják. Felmerül a kérdés ezért, hogy vajon a lakosság szeméttel etetése egyfajta politikailag elfogadott gyakorlattá vált, vagy egyszerűen szemet hunynak a más országokban eladhatatlan, minőségileg nem, vagy nem megfelelően ellenőrzött termékek forgalomba kerülése fölött? Netalán a magyarországi lakosságot a konyhamalac szintjére sorolták, miután országunk a gazdasági és befektetési értelemben is csak a gagyi minősítésre alkalmas? Kinek a felelőssége, hogy ez a veszélyes hazardírozás véget érjen egyszer és mindenkorra?

Megszokhattuk, hogy az egyesek számára következmények nélküli ország talán egyetlen szabályos folyamata, hogy a többség mindent némán elviseljen.

December 12. 2025.

👑 Károsultak földje 🔗

Napjaink szomorú és súlyos problémája a külföldi érdekeltségbe tartozó pénzintézetek és az azokkal együttműködő végrehajtói, rendőrségi és jogi apparátus ámokfutása, amely mentén emberi tragédiák, elbukott, elcsalt és törvényesnek látszó keretek közt lényegében ellopott ingatlanok sorakoznak. A lehetőséget az a politikai rendszer biztosítja ehhez a szomorú, de ugyanakkor felháborító folyamathoz, amely megteremti a törvényi lehetőségét ennek az intézményesített bűncselekménysorozatnak a kiteljesüléséhez.

A törvényalkotók, valamint az állam védelmi és szolgáltató funkcióinak működéséért felelős mindenkori kormányzatok, a társtettesként résztvevő hatóságok, szervek, testületek, cégek, intézetek és azoknak ezzel foglalkozó munkatársai egyénileg is elkövették és elkövetik a hazaárulás bűncselekményét, hiszen idegen, külföldi pénzügyi cégekkel, intézményekkel működnek együtt a magyar emberek megkárosításában és érdekei ellen. A korrumpált „igazságszolgáltatás” viszont a működéséhez szükséges anyagi feltételeket attól a hatalomtól kapja, amely éppen, hogy ennek a rendszernek a támogatója, mi több a haszonélvezője. Így tehát a jelenlegi rendszerben, a jelenlegi ügyészi, bírósági gyakorlatban, mi több a jelenlegi törvényi és törvényalkotási körülmények között nem várható etikus és valóban igazságot szolgáltató megoldás. Az ugyanis egyben a hazaárulás bűncselekményének beismerését és bizonyítását is jelentené az egzisztenciális alapokon működő és dolgozó apparátustól. A megoldás így csakis a társadalom által ellenőrzött, fizetett, és szükség esetén szankcionált esküdtszékkel működő Társadalmi Bíróság, valamint annak nyomozati munkáját ellátó Társadalmi Ügyészség lehet.

A hitelkárosulti folyamat kárvallotti köre már eddig is nagyjából három millió embert foglalt magában, azonban az elkövetkező időszak újabb milliók megkárosítását vetíti előre, tekintve, hogy az egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetben tartott lakosság lakásszerzési lehetősége önerőből szinte lehetetlen, a kínált „megoldás”, azaz a lakástámogatások, hitelek, viszont időzített bombának minősíthetőek. Állíthatjuk ezt, ha figyelembe vesszük a futamidők hosszát, az összeadódó kamatok, költségek terheit, a vásárlóértékben elinflált jövedelmeket, vagy az adósság terhe alatt a hazai életkörülmények közt dolgozók, vállalkozók várható egészségi, munkaképességi kilátásait. A gazdaság bóvli minősítése a vállalkozók és a bérekből élők számára is óvatosságot kéne, hogy sugalljon, de ahogy mondani szokták: „lakni kell”, és persze nem holnap, vagy a távoli jövőben, hanem most. Ez egy ördögi kör és egy olyan kényszer, amelyet a családjukat a XXI. századi körülmények közé tervezők a jelen magyar körülmények között tömegesen fel kell vállalniuk. Megoldást egy működő magyar termelő és szolgáltató gazdaság, az idegen bankok működését blokkoló törvények, és a Magyar Állami Bank kizárólagos pénzügyi működése jelenthetne, amely kamatmentesen, egyszeri kezelési költségen biztosítja a hitelt a magyar állampolgároknak úgy, hogy semmiképp nem terhelheti meg a lakás célú ingatlanokat.

A cikkben említett körülmények és okok miatt megállapítható, hogy sajnos Magyarország ingatlankárosultjainak száma az elkövetkezendőkben is nőni fog. A hatalom, viszont a lakosság védelme helyett a károsultak kihalására, vagy megrokkanására játszik. A kártérítéstől történő elzárkózását, pedig azzal magyarázza, hogy a vagyoni kártérítésbe belebukna a gazdaság. A valóság azonban az, hogy a kártérítés nem feltétlenül pénzbeli jóvátételt jelentene, hanem az ellopott ingatlan és a -nevesítsük- eluzsorázott pénzek -kamatok, illetékek, stb- értékével azonos ingatlan biztosításával, illetve visszajuttatásával is megtörténhet. Más kérdés, hogy a károsultak erkölcsi kártérítésre is jogosultak, hiszen a kilakoltatás, a stressz a megpróbáltatások és az ezek következtében bekövetkező egészségi problémák miatt ez alapvető joguk és az elkövetők alapvető kötelezettsége is. Ezt azonban a háttér és pénzhatalom által fenntartott politikai és gazdasági rendszer és annak részét képező pártok és politikusok soha nem fogják megtenni. Erre a problémára is a rendszerváltás az egyedüli megoldás.

December 09. 2025.

👑 Rendszerváltást! 🔗

Mielőtt a téma részleteibe bonyolódnánk, mindenképp tisztáznunk kell, pontosan mit is jelent a rendszerváltás! Ez fontos azért is, mert a politikai, társadalomszervezési és berendezkedési témákban kevésbé jártas tömegek Magyarországon már több alkalommal annak az áldozatai lettek, hogy nem voltak tisztában a fogalom pontos jelentésével.

A rendszerváltás röviden a politikai és társadalmi átalakulást jelenti. Politikai értelemben a hatalmi struktúra felépülésének és a hatalom birtoklásának a mikéntjét, társadalmi szempontból a közösség kialakításának és működésének, vagy szerepvállalásának a mibenlétét értjük rendszerváltás alatt. Értelmezve az iméntieket, ki-ki értékelheti, hogy mi történt 1990-ben, vagy 2012-ben! Láthatjuk, hogy a rendszer, azaz a jelenlegi több párt rendszer nem változott az elmúlt 35 év alatt és nem is változhat, amíg azt egy párt, vagy annak valamelyik politikusa ígéri. Az ő ígéretük ugyanis a kormányváltásig terjedhet, minden más csak nettó szemfényvesztés.

Jogosan merül fel így tehát a kérdés: hogyan érhető el a tényleges rendszerváltás? A válasz erre, hogy csak úgy, ha azt egy társadalmi többségi akarat hozza létre, mert ha nem, akkor a világ politikai arculatát befolyásoló hatalmi körök alakítanak ki egy látszólag következményét tekintve rendszerváltásnak tűnő átalakulást, hatalmi szempontból viszont ugyan úgy az alárendelő, hierarchikus felépítés marad. Ezt tapasztalhattuk 1990-ben is, amikor az egy párt rendszerből több párt rendszerré alakították ugyan a berendezkedést, viszont a hatalom ugyan úgy csak névlegesen maradt a „népé” és ami miatt gyakran csak módszerváltásnak nevezzük az eseményt.

A több párt rendszer visszásságait, a hatalmi hegemónia tobzódását látva, manapság mind többekben merül fel egy olyan rendszerváltás iránti igény, amely ténylegesen és közvetlenül a „nép” kezébe adja a hatalmat, valódi önrendelkezést biztosítva. Ez egy tényleges és valós rendszerváltás lehet, amihez a szemléletmód váltásra, a korszellemváltásra, és feltétlenül a tömeges cselekvésre is szükség van.

A 2026-os választások erre is lehetőséget adnak, mégpedig éppen az általuk elfogadott demokrácia szabályai révén! A többségi akaratot, a világot uraló hatalmi csoportok sem kérdőjelezhetik meg, mert azzal elvesztenék megtévesztő álcájuk lényegét és be kéne ismerniük, hogy a világ demokráciái helyett valójában központi politikai irányítás alatt fut minden esemény.

Hogyan használhatjuk ki tehát a választások adta vélemény és akaratnyilvánítás lehetőségét, hogy felszámoljuk a pártrendszert és megszüntessük a társadalom alárendelt állapotát? A megoldás egyszerű: a szavazáson minél többen vegyünk részt, de aki változást akar, ne pártokra, személyekre, „képviselőkre” adja a szavazatát, hanem egyszerűen írja rá jól láthatóan a szavazólapra, hogy RENDSZERVÁLTÁST! Ezt követően írja alá és készítsen egy fényképet a szavazólapról, amit e-mailben mielőbb juttasson el a választások előtt a rendszerváltó mozgalom által ismertetett e-mail címre! Ennek feldolgozását és mentését folyamatosan végezzük a szavazás napján. Az eredményt közzé tesszük, és az akaratot érvényesítjük, ha az ilyen szavazatok meghaladják a legtöbb szavazatott magáénak tudó párt szavazatainak számát, méginkább, ha ráadásul az összes „érvényes” szavazat számát. Ez ugyanis a demokrácia szabályai szerint azt jelenti, hogy a többség már nem akarja többé a több párt rendszer elnyomását és a mögötte elhelyezkedő személyek, lobbicsoportok, hatalmi körök féktelen és sokszor értelmetlen szabályozását, arroganciáját, gazdasági, politikai visszaéléseit.

A rendszerváltás a társadalom együttműködésével, benne pedig mi, az emberek az összefogásunk és az összehangolt tetteink következményeként történhet meg. Semmilyen számunkra kedvező változásra, folyamatra nem számíthatunk, ha feladjuk, ha restek, ha szkeptikusak, ha gyávák, ha bizalmatlanok vagyunk. A lehetőség íme adott, már csak az a kérdés, hogy akarunk-e, tudunk-e élni vele?

December 07. 2025.

👑 A megmérgezett város 🔗

A CATL akkumulátorgyár meghívására a körzet parlamenti képviselőjelöltjeként Kiss Zsolttal, a Debrecen 1. körzetének képviselőjelöltjével részt vettünk egy közel négyórás megbeszélésen a vállalat két vezető képviselőjével, Szilágyi Balázzsal, a közügyekért felelős vezetővel és Juhos Lóránttal. A CATL képviselőit, magukat is meglepte, hogy a meghívást elfogadtuk, ugyanis, mint kiderült, már több pártot is hívtak, de egyik sem élt a lehetőséggel. A megbeszélésen végre fel tudtuk tenni a CATL képviselőinek azokat a kérdéseket, melyek a debreceni lakosokat közvetlenül érintik.

Az első és legfontosabb témakör a környezetszennyezés volt. A kérdésekre a cég képviselői meglepően őszinte válaszokat adtak. Megerősítették az aggályainkat, és elismerték, hogy valós a lakosság félelme. Tény, és számunkra is hihető volt, hogy valóban betartanak minden előírást, de az akkumulátor gyártási technológiájának sajátosságai miatt nem elkerülhető, hogy mérgező anyagok kerüljenek a talajba, a talajvízbe, és szálló por formájában a levegőbe. Tonnaszámra kerülnek a levegőbe olyan anyagok, melyek bizonyítottan autoimmun betegségeket, idegrendszeri károsodást, szívproblémákat és rákos megbetegedéseket okoznak az emberi szervezetbe kerülve. Beépülnek a sejtekbe, a véráramba vagy a csontokba. Ezek közül a legveszélyesebbek a nehézfémek, a kobalt és a nikkel, melyeket a szervezetből eltávolítani szinte egyáltalán nem lehet. Belekerülnek az ivóvízbe, a talajba és szálló por formájában be is lélegezzük. Nem mellékesen, pedig megjegyzendő az is, hogy a meglévő gyár éves 40 Gwh kapacitása több mint 200.000 tonna szén-dioxid kibocsátással jár együtt.

A tűzveszély kérdése is felmerült, melyre azt a választ kaptuk, hogy az előírásoknál jóval szigorúbb tűzvédelmi rendszerrel rendelkeznek, mely választ mi el is fogadtuk. A következő kérdésünkre viszont ők is elismerték, hogy a lítium-ion akkumulátor nagy eséllyel hajlamos az öngyulladásra, majd megerősítették azt is, hogy a lítium akkumulátor tüzet eloltani nem lehet, a valóságban maximum csak a “leszakaszolás” működik, azaz a védekezés a gyakorlatban mindössze annyi, hogy megvárják míg a “leszakaszolt” részen minden elég. Azt, hogy az égés során milyen mérgező anyagok kerülnek a levegőbe, már fölöslegesnek tartottuk megkérdezni.

A vendégmunkásokkal kapcsolatos kérdéseinkre elmondták, hogy 79 filippínó és nagyjából 300 kínai munkást alkalmaznak a jelenlegi ezer fős létszámból. Ezt a létszámot két éven belül 3000 főre fogják bővíteni. Arra a kérdésre, hogy legalább a 79 filippínó vendégmunkás helyett miért nem alkalmaznak magyarokat a válasz az volt, hogy a magyar munkavállalók megbízhatatlanok. Ezzel mi nem értettünk egyet, tekintettel arra, hogy előzetesen már egyeztettünk olyan munkavállalókkal, akik dolgoztak a CATL-nél, és ők elmondták, hogy a munkakörülmények vállalhatatlanok.

Arra a kérdésre, hogy hol vannak ezek a munkások elszállásolva meglepő volt a válasz: a filippínók a hírhedt hajdúszoboszlói Hotel Aqua Blue-ban laknak, és a CATL idegenforgalmi adót is fizet utánuk. Ez így teljesen szabálytalan, és megdöbbentő, hogy mindez a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével történik. A kínaiaknak jelenleg lakásokat, és házakat bérelnek, de ezen változtatni szeretnének, és az arra irányuló kérdésre, hogy a Mikepércsi úti McDonalds mellett megépült 200 fős munkásszálló az ő érdekeltségük-e, az volt a válasz, hogy igen, ők bérlik az egészet. Ez azért fontos, mert a kormány a fideszes városvezetéssel karöltve kijelentette, hogy Debrecenben nem lesz munkásszálló, és csak a gyárak területén lehet munkásszállót építeni, a vendégmunkásokat pedig csak itt lehet elszállásolni. Hazudtak ismét, mint már annyiszor, azt pedig senki ne gondolja, hogy a kínaiak betartják az előírt létszámot. Kiismerve őket, ebben a városrészben minimum 600 kínai vendégmunkás fog megjelenni, mely a közbiztonság drasztikus romlását, a lakókörnyezet leépülését, és az ingatlan árak jelentős esését hozza magával.

Senki nem szeret arról beszélni, hogy ez a történet valójában a BMW gyár Debrecenbe településével kezdődött. A BMW vezetése egyértelműen megmondta, hogy csak akkor jön Debrecenbe, ha ide jön a CATL is. Ezt a kormány képviselői, élükön Kósa Lajossal meg is ígérték nekik, majd rövid tárgyalások után kijelölték a CATL részére a jelenlegi helyét, és megkötötték az üzletet. A CATL képviselői is megerősítették ezt az információt, és elmondták, hogy nekik azt mondták a kormány részéről, hogy ide kell jönni, és nem volt más terület felajánlva az országban. Kósáék ezzel fel is borították az első dominót, és ez a folyamat ma már megállíthatatlannak tűnik.

Egyre-másra épülnek az akkumulátor iparágat kiszolgáló üzemek Debrecenben, és elkezdték építeni az EVE Power-akkumulátor gyárat is a BMW mellett. Ez a gyár 31 millió köbméter szennyezett levegőt állíthat elő naponta, és ez már gond lesz Hajdúböszörményben és Józsán is. Ez a gyárakra vetítve nem csak azt jelenti, hogy a lakosság és az itt élő állatok viselik ezeknek a mérgezéseknek a következményeit, hanem ezek a mérgek hatalmas kiváló minőségű mezőgazdasági területen is szétterülnek, mely területeken már nem lehet mezőgazdasági termelést folytatni.

A kiváltó okok rövid összefoglalása az, hogy ezt az egész helyzetet a jelenlegi fideszes döntéshozók, legfőképp Kósa Lajos szűklátókörűsége és mérhetetlen ostobasága okozta. Már jó ideje rájöttek, hogy mibe sodorták az ország második legnagyobb városát, de ahelyett, hogy elismernék, még mindig hazugságokkal próbálják manipulálni a közvéleményt. Csak a hatalom és a pénz érdekli őket. Ezekkel a lépésekkel nemcsak a mi, hanem a gyermekeink jövőjét is elveszik.

A kérdés csak az, hogy ezt meddig engedjük nekik?

Tóth-Beeri Szilvia, képviselőjelölt Hajdú 2. és Kiss Zsolt, képviselőjelölt Hajdú 1.

December 06. 2025.

👑 Akaratnyilvánítás 🔗

A 2026-os választások közeledtével láthatjuk, hogy minden párt, politikus elkezdett mozgolódni. A tehetségesebbek valamiféle ígérgetést terjesztenek, a tehetségtelenek kampánya kimerül a sárdobálásban. A magyarországi választások jövőre egy olyan megváltozott nemzetközi politikai helyzet közepette fognak megtörténni, amely úgy jellemezhető talán a leginkább, hogy a nagy hasadás. Mint mindig a politikát most is a gazdasági tényezők befolyásolják, hiszen ebben az igen nagy pénzeket felemésztő színjátékban csak az változatlan, ami eddig is volt, azaz a befektetők akaratának kell érvényesülnie. Igen ám, viszont a gazdasági területeken is jelentős átrendeződések figyelhetők meg, amit a technikai fejlődés új irányainak bizonytalanságai is befolyásolnak. A mesterséges intelligencia, a robotika, a kvantum számítógépek, az elektromos közlekedési eszközök sorozatgyártása és az ezeket létrehozó, működtető és kiszolgáló ipari, kereskedelmi és fejlesztési láncok tulajdonosi és érdekkörei maguk sem tudják még meghatározni, hogy a megnyitott új utak egy nagy technikai átállás előszobája, vagy egy olyan bukás most még pozitívnak tűnő kezdete, amely felemészti a természeti környezetet, és recesszióba löki a világ gazdasági köreit. Nyilván ezek a körök nem azonosak azzal a stabil pénzügyi háttérhatalommal, amely mindenképp csak nyerni tud az eseményeken, legyen az csőd, háború, infláció, vagy éppen –lásd akár most- a rosszul megválasztott fejlődési irány.

A politikai erők támogatása azonban most az új és kockáztató szereplők érdeke, hiszen az új piacok kiépítése, megszerzése és fejlődése most az ő legkívánatosabb érdekei közé tartoznak. Legyen szó kül-, vagy belpolitikáról, ahol a nemzetközi átalakuló gazdaság alakuló vérárama lüktet, ott csak olyanoknak adnak teret, akik ezt szolgálják. Az elvárt szolgálat persze koránt sem azonos azzal az érdekkel, amely egy klasszikus köztársasági államformával rendelkező állam esetében lenne, nevezetesen a benne élők lét és egzisztenciális biztonságának garantálása. Az államok nagy részét ezért is vonták be a nemzetközi tőzsdére, mint gazdasági egységeket.

Mindennek ismeretében tehát a készülő választások kimeneteléről elmondhatjuk, hogy az semmiképp sem a választók akarata alapján alakulhat, hanem csakis az említett gazdasági lobbyk igénye szerint. A választók ezért -bár úgy vélik- az egymásnak feszülő pártok és politikusok támogatásával választási lehetőséget feltételeznek a jobb életkörülményeik, az igazságszolgáltatás, az államigazgatás, vagy a ki tudja mi terén, azonban a rendszeren belüli választás, csak elméleti, retorikai, szereplő változtatási lehetőséget kínál, lényegi, gyökeres, stratégiai átalakulást nem.

Az igazi változást ezért csak olyan akaratnyilvánítás hozhat, amely magát a politikai rendszert változtatja meg, lezárva a döntéshozói lehetőséget a szponzorált párt és politikai szereplők, illetve a többnyire idegen gazdasági szereplők előtt és megnyitva a lehetőséget a lakosság közvetlen befolyás gyakorlására. Ez a lehetőség is megnyílhat 2026-ban, de ehhez nem pártokra, vagy politikusokra kell szavazniuk az arra jogosultaknak, hanem egyértelműen kifejezni a rendszerváltás követelését.

Hogyan? A soron következő „Rendszerváltás” cikkben ezt fogjuk részletezni, illetve azzal egy időben megindítjuk a rendszerváltás kampányt és mozgalmat is.

December 02. 2025.

👑 Államtalanul 🔗

A többpártrendszert leváltani és a Magyar Államot újjáépíteni szándékozók között időről időre heves viták lángolnak fel, amikor az államformáról esik szó. A királyságot hirdetők azt hangoztatják, hogy az 1921-es trónfosztással lényegében erőszak fenyegetéssel felszámolt királyság nem szűnt meg, mivel annak megszüntetése nem tükrözte a közakaratot és az erőszak nem jogi eszköz. Ezzel szemben a köztársaság hívei éppen a közakaratra, a népfenség elvére és az 1990-től a Magyar Köztársaság Alkotmányos rendjére hivatkoznak, amikor azt bizonyítják, hogy Magyarország hivatalos államformája a köztársaság. Mind a két fél, viszont egyetért abban, hogy a 2012. januárjában szűk körben a köz felhatalmazása és egyetértése nélkül megalkotott és szabálytalanul beiktatott „alaptörvénynek” nevezett fércmű érvénytelen, valamint az ezzel párhuzamosan kitalált és üzleti besorolása miatt a nemzetközi kereskedelmi szabályoknak megfelelően nagybetűkkel írt MAGYARORSZÁG nevű kreatúra illegitim.

Kicsit járjunk utána és vizsgáljuk meg, vajon melyik félnek lehet igaza az államformát illetően!

1921. november 6-án IV. Károlyt az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó uralkodóját a két sikertelen visszatérési kísérlete következtében megfosztották a trónjától. Még ezt megelőzően 1920-tól Vitéz nagybányai Horthy Miklós volt az 1918. utáni király nélküli királyság kormányzója – nem számítva most a Tanácsköztársaság rövid időszakát. Alapjaiban a Habsburg ház magyar királyi címével kapcsolatosan is vitatkozhatunk már, de akár a legrégebbi időkben az I. István nevéhez fűződő Magyar Királyság alapításával is, ha a legitimizációt a közakarat megvalósulásán keresztül tekintenénk. Ebből a nézőpontból szemlélve, felmerülhet az a kérdés is, hogy ha sem királyság, sem köztársaság, akkor most tehát fejedelem nélküli fejedelemség lenne? Az biztos, hogy kijelenthetjük, a királyság erőszakos cselekmények, vagy erőszakkal való fenyegetés révén, de közel egy évezredig meghatározó államformája volt az országnak, amelyet 1944-ig többé-kevésbé megtartottak.

A köztársaságok sora az első világháborút követően megalakuló és akkor tiszavirág életű Népköztársasággal kezdődött, ami mindössze 1919. március 20-ig tartott. Ezt követte a Tanácsköztársaság bűnös szűk 5 hónapja, majd legközelebb a második világháborút követően a szovjet csapatok nyomásgyakorlása és a győztes hatalmak elvárása szerint először ismét Magyar Köztársaság. 1949-től a szovjetek által hatalomra segített kommunisták uralmának kezdetétől Magyar Népköztársaság néven létezett 1990-ig. Az 1990-es módszerváltás a köz bevonása és megkérdezése nélkül Népköztársaság szovjet mintájú Alkotmányának átalakításával a Magyar Köztársaság Alkotmányát és a köztársaság államformát vezette be. A háttérben nem csak az akkori idők politikai irányadójává vált liberalizmus és a szocialista birodalmat szétrázó „peresztrojka” állt, hanem a hidegháborúból győztesként kijövő nyugati típusú globális, cionista, kapitalista hatalom által vezérelt rendszer osztotta a lapokat. Látjuk, hogy a köztársaságok sorában, ugyan nem mindig az erőszak, de mindig a nem a társadalom kezében lévő hatalom szabta meg a feltételeket.

A modern államelméleti elmélet szerint tehát furcsa paradoxon alapján helyezték az embereket különböző politikai, gazdasági, társadalomszerveződési állapotok közé. A lényeg, viszont mind a királyság, mind a köztársaságok esetében az volt, hogy egy olyan hatalmi struktúra alá kerüljenek, amelyből békés, jogi eszközökkel nem tudnak kikerülni, az erőszakszervek irányítása, pedig a hatalmat ténylegesen gyakorló megbízottak -állami vezetők- kezében összpontosuljon. A köztársaságok alkotmányjogilag még tovább léptek, hiszen itt már nem a nemességet tekintették a nemzetnek, a népnek, hanem a társadalom egészét -legalább is szövegezési szinten. E hamis illúziót fenntartandó, még a diktatórikus egy párt rendszerrel működő népköztársaságban is azt állították, hogy minden hatalom a népé, ami viszont ez idáig a válóságban sohasem valósulhatott meg.

Az érvényes, és a 2012-ben a lakóitól megfosztott Magyar Államról most csak egy valamit tudhatunk biztosan: hogy államforma és alkotmány nélkül létező entitás. Ismerjük azonban, hogy egy államot hogyan lehet újra belakni, milyen feltételei vannak egy modern államnak, és a benne élők milyen jogi környezetet kell, hogy kialakítsanak ahhoz, hogy biztonságban, békében, és etikus együttműködésben élhessenek. Ismerjük ősi jogrendszerünket, amelyet modernizálva az említett feltételek mindenki számára rendelkezésre állnak. Az államot, viszont csak akkor tudjuk ismét a magunk számára hasznossá, és újra működőképessé tenni, ha megértjük a közhatalom, az érvényes és etikus törvények, és a szolgáló állam mibenlétének lényegét és erőinket nem az államformák latolgatására, hanem a közös megegyezésen alapuló, a minőségi többség (lásd: politeia és meritokrácia) döntései szerint történő építkezésre fordítjuk.

November 24. 2025.

👑 Alagútban 🔗

👑 Tudatosság mint életcél ? 🔗

A tudatosság az, amikor az embernek kialakul a világképe, amely minden körülmények között segíti a biztonsága megteremtésében, a belső egyensúlya megtalálásában, és a legideálisabb utak felismerésében. Ez az egy mondatban megfogalmazható alapvetés, viszont sokak számára egész életük során sem következik el, pedig az életünk egyik legfontosabb és legkívánatosabb fejlődési szintje lehetne.

A tudatosság nem keverendő össze sem a tanultsággal, sem a műveltséggel, sem a tájékozottsággal, mert -bár ezek mindegyikét is tartalmazza- egy emelt szintű lelki fejlődési szint szükséges hozzá, ahol az egó nem írja felül az építkezést. A tudatosság egyik legfőbb ismérve a bölcs alázat. Az életben gyakran adódik, hogy olyasvalakitől kapunk hasznos, vagy akár nélkülözhetetlen „építőelemet”, akitől nem is számítanánk rá. Jöhet akár egy egyszerű, tanulatlan embertől, egy szellemileg sérülttől, egy gyermektől, vagy egy szenilisnek vélt öreg remetétől is. Az egó az, amely ilyenkor hajlamossá tesz figyelmen kívül hagyni az egyébként néha kihagyhatatlanul fontos információt, tanulságot, pusztán azért mert méltatlannak ítéli a forrást és túlértékeli a befogadót. Szintén az egó gátolhatja sokszor, hogy a letisztuláshoz, a csiszolódáshoz elengedhetetlen önértékeléseket, vagy az ismeretanyagok felülvizsgálatát elvégezzük. A tévedhetetlenség illúziója az egó vezérelte presztizs is áthatolhatatlan falat emelhet a magunk reális megítélése, cselekedeteink, és viszonyulásaink elemzésében, helyreigazításában.

Az emberi lét, amely egyedi és egyéni, csak akkor működhet, viszont akár a társadalmi segítség, támogatás nélkül is, ha az életképességhez szükséges tudatossággal rendelkezünk. Ennek a visszatartása, akadályozása, vagy megsemmisítése éppen azért olyan fontos a hatalmat gyakorlóknak, mert az ilyen tulajdonsággal rendelkezők azt is tudják, hogy hogyan bírnak egyenrangú társként együttműködni, a hatalom irányítása, vagy kontrollja nélkül. A hatalomnak instabil, irányítható, bizonytalanságban tapogatózó személyekre van szüksége, akik fölött az irányítást mindig olyanok igyekeznek megszerezni, akik életképtelenek, de adottságaikkal képesek a manipulációra, a behízelgésre, miközben magukat és a saját érdekeiket magasan mindenki, és minden fölé helyezik, és céljaik elérésében sem etikai, sem erkölcsi határaik nincsenek.

Az államokban létező alárendelt személyek, akiket állampolgárnak neveznek, illetve jogalanyként, ügyfélként, adóalanyként, közjószágként, vagy jószágként jelölnek meg a közgazdaságinak nevezett nyelven, nincsenek tudatában sokszor még annak sem, hogy emberként milyen jogaik lehetnek és annak sem, hogy ennek elérését egy egyszerű kinyilatkozással meg tudják valósítani. Az ember státusz önmagában kiszolgáltatott állapot -még-, de a tudatos ember a jövő szabad és független életközösségének legfontosabb alkotóeleme lehet.

November 17. 2025.

👑 Holtásalanyok ? 🔗

A világ társadalmaiban a 2019-21. között lezajlott pandémia időszakot követően folyamatosan fellángolnak a viták az oltásokban fellelhető alkotóelemek, legfőképp a grafén-oxid és a DNS részek kapcsán. Az azóta eltelt időszak folyamatosan cáfolja a hatalom álláspontját, miszerint az oltások segítenek megfékezni és megelőzni a járványokat, hiszen az internet közösségi oldalain több ezres csoportokban teszik közzé az emberek mindazokat a megbetegedéseket, súlyosabb esetben rokkantsággal járó következményeket, amelyeket egyértelműen az oltások következményének lehet tulajdonítani. A kötelező gyermekoltásokként adott szerekkel kapcsolatos aggályok sem alaptalanok a szülők részéről, hiszen, ahogy emberek millióit tették olyan kísérlet alanyaivá, amelyek még nem jutottak át az emberkísérlet fázison sem, jogosan gondolják –bizonyos anyagoknál bizonyítják is-, hogy a gyermekoltásnak nevezett készítmények is olyan összetevőket tartalmaznak, amelyek előbb-utóbb a gyermekük számára sokkal több hátrányt, mint előnyt jelent majd. A nyilvánosságra kerülő összetevőkről szóló hírek olyan következményeket vetítenek előre, mint az allergia, a keringési rendszer és a szív megbetegedései, , a figyelemzavaros, kóros hiperaktivitással járó pszichés problémák, különböző gyulladásos folyamatok, daganatos elváltozások, és a felnőttkorban jelentkező terméketlenség, mind férfiak, mind nők esetében.

E témában jutott szerkesztőségünkhöz az alábbi cikk, amelyből a legfontosabb tartalmi részt az alábbiakban adjuk közre:

Dr. Phillip Buckhaults laboratóriumi kísérletének eredménye talán az utolsó szög lehetne az mRNS-technológia koporsójában – ha nem azt látnánk, hogy a hivatalos narratíva minden egyes állítását már ugyan rég megcáfolta az élet és a valódi tudomány, mégis foggal-körömmel – és sajnos vérrel – védik azt tovább.


Dr. Phillip Buckhaults, a Dél-Karolinai Egyetem molekuláris onkológusa nem elméleteket gyártott, hanem azt tette, amihez a legjobban ért: szekvenálta, vagyis molekuláris szinten elemezte a Pfizer és a Moderna vakcináinak tartalmát. Az eredmény megdöbbentő volt. A fiolákban nemcsak a szükséges mRNS-t találta, hanem jelentős mennyiségű idegen DNS-t is – pontosabban azokat a baktérium-plazmidokat (DNS-gyűrűket), amelyeket a gyártás során sablonként használtak. Ezeknek a maradványoknak elvileg nem lenne szabad a végtermékben lenniük. De a valódi kérdés az volt: mi történik ezzel a DNS-sel a szervezetben? Hogy ezt kiderítse, Dr. Buckhaults egy egyszerű, de riasztó eredményt hozó kísérletet végzett. Emberi vastagbélsejtekből álló laboratóriumi szövetmodellt („organoidot”) tett ki a vakcinának. Egy hónapnyi növekedés és többszöri alapos mosás után megvizsgálta a sejtek genetikai állományát.


Az eredmény egyértelmű volt: az idegen DNS-darabok beépültek a sejtek saját genomjába. Körülbelül minden ezredik-tízezredik sejtben ott volt a vakcinából származó DNS, mint a sejt genetikai kódjának új, immár maradandó része. Nem elszigetelt eset, hanem rendszerszintű probléma.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez egyedi eset, fontos tudni: más független laboratóriumok is megerősítették a DNS-szennyeződés tényét. A szlovák kormány megbízásából végzett vizsgálat például kimutatta, hogy a DNS mennyisége a vakcinákban nagyságrendekkel haladta meg a nemzetközi egészségügyi határértéket. Sőt, egyes tételekben több idegen DNS volt, mint mRNS. Ez azt is jelenti, mivel a gyártók által használt lipid nanopartikula (LNP) – a kis „zsírbuborék”, amely a genetikai anyagot a sejtjeinkbe szállítja – nem képes válogatni, így ugyan azzal a hatékonysággal juttatja be a DNS-szennyeződést is a sejtekbe, mint a célnak szánt mRNS-t.


Miért sokkal rosszabb ez, mint amiről eddig szó volt? A hivatalos kommunikáció eddig azzal nyugtatott mindenkit, hogy az RNS nem tud beépülni a DNS-be, mert ehhez bonyolult biokémiai folyamatok kellenének. Ez a vita azonban most okafogyottá vált — amellett, hogy ezt a lehetőséget is több kutatás igazolta. Itt ugyanis nem RNS-ről van szó, ami átíródhat, hanem kész DNS-ről, amit a vakcina „házhoz szállít”. Nincs szükség semmilyen különleges enzimre vagy folyamatra ehhez. A DNS készen érkezik, bejut a sejtmagba, és a sejt saját javítómechanizmusai segítségével beépülhet a genomba.

Ezzel a gyártók egyfajta génterápiás eszközt hoztak létre, amely azonban semmilyen, a génterápiáknál megkövetelt szigorú biztonsági ellenőrzésen nem esett át. A lipid nanopartikula (LNP) technológia valójában egy biológiai trójai faló. Nemcsak megvédi az általa szállított mRNS-t – vagy a gyártásból visszamaradt DNS-szennyeződést – a lebomlástól, hanem be is csempészi azt a sejtekbe, megkerülve a szervezet természetes védelmi vonalait. Továbbá maga az LNP is gyulladást vált ki, ezzel pedig tökéletes környezetet teremt a genetikai balesetekhez:




• a gyulladt sejtek gyorsabban osztódnak,

• a szervezet aktiválja a DNS-javító enzimeket, amelyek az idegen DNS-t is „bejavíthatják” a saját genomunkba,

• a sejtmag fala átjárhatóbbá válik, így a DNS könnyebben bejut a legvédettebb helyre.


Vagyis ez a technológia pont azokat a folyamatokat erősíti fel, amelyek elősegítik a genetikai módosulást – miközben épp az ellenkezőjét ígérték: hogy soha nem érinti a DNS-t.


( Eredeti cikk: Exposing Nobel Disease, Revealing Hidden Therapies https://karikor.substack.com/archive?sort=top)


Mindezeket követően felmerül a kérdés, az emberek hogyan menthetik ki magukat és gyermekeiket a kötelező, a fentiekben leírt veszélyeket tartalmazó szerek kötelező felvétele alól? A válasz sajnos nem bíztató! Természetes személyként a MAGYARORSZÁG nevű kreációhoz tartozva –a személyi igazolvány átvételével létrejött szerződés alapján- gazdasági fogalomként jószágként, vagy gyermek esetében közjószágként a jogi kibúvás szinte lehetetlen. Ez a státusz, ugyanis alárendelt szerepet jelent, amelyben az aláíró fél elfogadja és elismeri a státuszát, amelyben a törvényi/rendeleti kötelezettség rá is és gyermekére is hatályos. A jelenlegi megoldás egy pillanatnyilag több ponton bizonytalan állapotba történő áthelyezkedés, a személyből jogi értelemben is ember státusz deklarálása lehet. Jogi értelemben itt már a MAGYARORSZÁG törvényei alól kikerülve sem a rendeletek, sem a törvények nem foganatosíthatók és a hivatalok, szervek, hatóságok nem is állítják az ellenkezőjét, azonban ekkor már a személyt pillanatnyilag még megillető kedvezmények, szolgáltatások sem érvényesülnek. Ennek megoldásán többen dolgoznak már világszerte, de erről majd egy későbbi, e témával foglalkozó cikkünkben olvashatnak.

November 11. 2025.

👑 Trump csomag 🔗

Miközben a lakájmédia a Trump-Orbán találkozót álomsikerként közvetíti minden hírében és csatornáján, a realitás talaján állva és a következményeket figyelembe véve előbb nézzük, hogy mit eredményez, jelent ez a lakosság, az emberek számára!

Az amerikai kormányzat honlapján megjelent információk szerint ( U.S.-Hungary Relations Reach New Heights – United States Department of State https://share.google/LBQEUq59COy6fwXW4) a megállapodások és szerződések a következő témákban kerültek elfogadásra:

Elsőként az energiaellátásról kötött megállapodásról olvashatunk.

Az energiaellátásban történő Orbán által elfogadott együttműködés azt jelenti, hogy Magyarország 20 milliárd dollár értékben vásárol az USA-tól 10 darab úgynevezett SMR (előre gyártott mini) atomerőműveket, amelyeknek az üzemeltetése során keletkező kiégett és sugárzó hulladékként megjelenő fűtőegységeinek tárolásáról is egyeztetnek.

Mit jelent ez? Miután a valaha szép és természetes környezettel rendelkező Hazánkat energiafaló külföldi cégekkel teleépített ipari és raktár szörnyeteggé változtatják, ezek ellátására a nukleáris és sugárveszélytől sem kímélve országunkat olyan erőművekkel tűzdelik tele a területünket, amelyek földrajzi lehetőségeinket tekintve minimum a háttérsugárzás növekedését fogják eredményezni, miközben a lakossági energia árak csökkenése –a rezsim kifogyhatatlan pénzéhsége következtében nem következik be. Érdemes itt megemlíteni, hogy a lehetséges és valós következmények miatt a tudatosabb energiapolitikát folytató országok éppen a nukleáris erőművek lehetőség szerinti felszámolásán, kiváltásán fáradoznak.

A következő szerződési pont szerint Magyarország elkötelezte magát 600 millió dollár értékben amerikai cseppfolyósított földgáz (LNG) megvásárlására.

Megjegyzendő, hogy ebben a szerződésben sehol nem szerepel, hogy még bármennyi ideig is orosz földgázt, vagy olajat importálhatunk!

Jön egy pont ezután a vízumkényszer eltörléséről és az American Airlines Budapest-Philadelphia szezonális közvetlen járatról, ami persze nem rossz, de nincs különösebb stratégiai értéke…

A folytatás ismét egy magyar elköteleződés, ezúttal 700 milliós -persze dollárban.

Igen, ennyiért vásárolnak katonai védelmi eszközöket (HIMARS rendszereket is?). A potenciális lehetőséget figyelembe véve -ha mondjuk NATO tagként egy orosz támadástól tartanának- eleve feleslegessé teszi beszerezni ezeket a rendszereket, hiszen a HIMARS rendszer, vagy bármely most megvásárolható nyugati-amerikai haditechnikai eszköz alkalmatlan például a hiperszonikus Oresnyik rakéták elhárítására, vagy a brutális számú drón és rakétainvázió elleni védelemre, illetve gyenge hatásfokú az Iszkander rakéták ellen.

Az űrprogramhoz csatlakozás egy saját termelő gazdaság nélküli ország esetében, már a tragikomédia határait feszegeti!

A rendkívüli költségeken kívül ez a legújabb úri hóbort semmilyen meghatározó, jelentős gazdasági értéket, potenciált nem ad. Ebben a szerződésben nem is esik szó semmilyen gazdaságélénkítő, vagy javító hatásról, csak a következő leírást láthatjuk-idézem-:

Magyarország október 22-én írta alá az Artemis Megállapodásokat. Ez tükrözi Magyarország űrkutatási ambícióit, és kijelöli helyét azon nemzetek egyre bővülő hálózatában, amelyek elkötelezettek a világűr békés és átlátható felhasználása iránt. Az űrprogrammal a rezsim lényegében tovább ássa azt a gazdasági sírt (szakadékot?), amelyet a stadionok létrehozásával, a műemlékek várak, paloták, kastélyok visszaépítésével, a rendkívül drága, soha meg nem térülő, jórészt érdektelenségbe fulladó kiállítások kivitelezésével, és a külföldi templomok, kórházak építésével elkezdett. Valójában elköltik felesleges dolgokra a gazdaságunk, az energiatermelésünk fejlesztésére még szánható pénzeket.

Ezt követően oktatási, tudományos együttműködést határoztak el -megjegyezzük, ezek bizonyos területeken eddig is működtek...

Végül a mesterséges intelligencia videókkal a politikai ellenfeleivel szemben lejárató kampányt támogató és folytató rezsim, arcátlan módon a mesterséges intelligencia etikus használatának előmozdítására kötött szövetséget az amerikai kormányzattal. Ez a megállapodás nyilván az előszobája lesz az ismét a társadalom kihagyásával alkotott új törvényeknek, amelyek lehetővé teszik majd, hogy ezt a technikát a rezsim ellen senki se tudja büntetlenül felhasználni.

A szerződések sora eddig terjedt tehát. Nincs szó semmilyen gazdasági vész mentőcsomagról az USA irányából és, amint korábban olvashatták, orosz energiahordozók további behozataláról sem. Lehet, hogy egy pohár whisky mellett Trump odacsücsörített valamit Orbán fülébe, de tudjuk, amint a szó elszáll a polgári megállapodások szintjén, úgy semmivé lesz a diplomácia, vagy a nemzetközi megállapodások szintjén is. Az írott és aláírt szerződéseknek van következménye, azok pedig ezúttal is hátrányokat terheket jelentenek a magyar emberek számára. Magyarországot ismét sikerült alárendelni -alárendeltetni- ezúttal az amerikai érdekeknek úgy, hogy a társadalmat -akik a kötelezettségek árát fizetik és a következményeit elszenvedik- nem kérdezték meg semmilyen „konzultáció” során sem.

November 09. 2025.

👑 Devizakárosultak tüntetése 🔗

Több ezres tömeg vett részt azon a fáklyás felvonuláson, amely civil csoportok és személyek szervezésében november 8-án a Nyugati térről indult és a Szabadság téren található Bank Center elé érkezett. A tüntetés célja az volt, hogy felhívja a figyelmet arra a megdöbbentő tényre, miszerint a MAGYARORSZÁG kormányának nevezett társaság nyilvánvaló együttműködése a nemzetközi pénzhatalom Hazánkban bankokat működtető pénzügyi cégeivel, jelenleg nagyságrendileg 1,5 millió hitelkárosult honfitársunk szenvedéseihez vezetett, vagyis akiknek a közvetlen hozzátartozóit is számolva becslések szerint 3 millió embert károsítottak meg. A hitelfelvevők jelentős része az elégtelen tájékoztatás, a tisztességtelen szerződéskötés utáni feltételek megváltoztatása miatt olyan etikátlan szerződéseket írtak alá, amelyek lehetővé tették az euró és a svájci frank alapú devizahitelek esetében, hogy a bankok az alacsonyabb eladási áron folyósítsák számukra az euró vagy svájci frank alapú hiteleket, majd a magasabb vételi áron számolják a törlesztő részleteket.

A végrehajtások során előfordult, hogy az ingatlanfedezetre felvett hiteleknél, még a bírósági határozat előtt a végrehajtók megkezdték az ingatlantulajdonos kilakoltatását, vagy a végrehajtás előbb megkezdődött, minthogy a tulajdonost értesítették volna az ingatlanja elvételéről. A kilakoltatások száma szomorú adatot mutat. Míg 2020-ban 1645 esetben történt, addig az utolsó elérhető 2023. évi adat szerint akkor 2305-re emelkedett ez a szám. A hajléktalanná tett magyar emberek a külföldi bankok nyerészkedése és a mindenkori „kormányzat” ebben való együttműködése következtében vesztették el ingatlanjaikat.

A civil társadalom még 2011-12-ben a Koppány csoporttal több, kevesebb sikerrel fizikálisan igyekezett megvédeni az ingatlanokat, majd azóta is időnként kisebb civil csoportok sorakoznak fel az erőszakos kilakoltatásban résztvevő karhatalommal szemben. Jelentős és általánosan védelmező megoldást azonban sajnos ezek az akciók sem tudnak nyújtani.

A törvényes és fizikális védelem egyedül akkor lenne lehetséges, ha törvényben rögzítenék a magyar emberek ingatlanjainak sérthetetlenségét, és megtiltanák azok bárminemű megterhelését. Ehhez, azonban érvényes történelmi alkotmányos jogrendszerre, Magyar Államra, felelős magyar kormányzatra lenne szükség.

November 09. 2025.

👑 Szürreális állam lakói 🔗

Salvador Dali képei a szürrealista festészet talán legismertebb alkotásai.

A képeket nézve azonnal szembeötlik, hogy a valós élőlények és tárgyak gyakran nem a természetes állapotukban és környezetükben jelennek meg, hanem a művész fantáziája által átszűrve, kissé álomszerűen elrendezve és átalakítva, vagy éppen kapcsolódva.

A MAGYARORSZÁG elnevezésű -ez nem azonos, bár egyre gyakrabban összemossák a Magyarország földrajzi terület megnevezéssel- cégállamot 2012-ben a kétharmados döntési többséget kihasználva hatalomra kerülő fidesz-kdnp rezsim államcsínnyel, és alkotmányos puccsal hozta létre. Már annak az évnek a januárjában „hatályba léptetett” -jogi szempontból azonban érvénytelen- „alaptörvény” is megteremtette a szürrealista állam alapjait, amikor is megszüntette a modern állam néhány fontos szolgáltatását, az állami egészségügyi ellátás alkotmányos kötelezettség vállalását, valamint csak feltételes módba helyezte a nyugdíjellátást.

A további, szintén érvénytelen rendeletek és törvények, viszont olyan jogi helyzetet teremtettek, ahol az emberek csak egy állami működés illúziójával találkoznak, amelyben minden úgy működhet, ahogy a hatalmon lévőknek a legkényelmesebb. Ügyészségek, bíróságok, jogászok, és a tévesen rendőrségként ismert karhatalmi erőszakszervezet fűződött fel az érvénytelen jogi állapot spiráljára, jogi értelemben elveszítve még a működésüket meghatározó és legalizáló szabályozást és engedélyeket is.

Az emberek sem ismerték fel a változást, hiszen látszólag minden működik, még ha érvényes állami garanciák, következetes szabályszerűségek nélkül, és egyre silányabb minőségben is. A szociális, a védelmi háló lyukas, az igazságszolgáltatás helyett kettős mérce és hatalom szolgálat, egészségügy helyett betegségbiznisz, tömegközlekedés helyett tömegközlekedési cserbenhagyás, oktatás helyett életszerűtlen informálás, munkaügy helyett rabszolgarendszer, piacvédelem helyett multiknak alárendelés, jövedelmek helyett üvegvisszaváltás jellemezi az országot. Ebben a környezetben, viszont mintha lenne még törvényes pénz, még ha gazdálkodj okosan társasjáték értékű is. Vannak sarki boltok, még ha okosságokkal a havi túlélés szintjén működők is. Üzemel a posta, még ha 3 faluval arrébb is, vannak termőföldek, még ha külföldieké és NER milliárdosoké is, van energia még ha a beszerzési ár sokszorosáért is. Létezik közúthálózat, még ha tengelytörő is, van állampolgárság, még ha az egyén csak egy gazdasági adat is, és van média, még ha tömény agymosás is.

A felsorolás igazolja tehát, hogy egy szürreális környezetben, sokaknál a szürreális állapotot valóságosnak láttató átprogramozott elmeállapotban létezik a lakosság. A lakosság nemzetből néppé, népből társadalommá, társadalomból lakossággá silányult, csak azért, mert engedett a megosztásoknak. Így alakult ki, hogy a sokaság jobb- és baloldaliként, izmusokat magukénak vallva, politkusok, pártok fanatizált híveiként a több párt rendszernek nevezett mátrixban lassan felszámolta az egymás iránti bizalom, tisztelet alapjait, túlgenerálta az egót és az egzisztenciális őrületben megnyilvánuló szerzési vágyat, és antiszociális elszakadásba gyűrte a lelkeket, vagy éppen ellenségnek tekinti nyomorult sorstársát, csak mert bizonyos témákban mást gondol.

A változtatás azonban lehetséges és bennünk van! A magunkat, a világnézetünket, a felismerő képességünket, az ismereteinket, a kapcsolódási képességünket visszanyerő képességünk határozza meg a jövőnk és az utánunk következők közösségi létét! A helyreállítás sürget, hiszen a hatalmat bitorlók számára ideális, társadalmilag atomizált állapotba taszított emberek fizikális leigázása már megmutatja magát az erőszakos népességcsökkentési folyamatokban -járványhelyzetek generálása, oltáskényszer, újszülött szervgazdálkodás, MI alapú robotizáció térnyerése, nemek vetélkedésének szítása, háborúk, gazdasági válságok, államok kisajátítása.

Jelenleg talán az egyetlen járható út, ha visszatérünk az alapokhoz. A hatalmat és az általa elfoglalt szürreális államokat elhagyva személyből, állampolgárból szuverén ember státuszba lépünk, és ebből bizalmi alapon megtalálva társainkat, szövetkezve egymással, megalkotjuk azokat a közösségeket, amelyek egymást segítve biztosítják a védelmet és a biztonságot. Megalapítjuk világ szerte azokat az emberközpontú új alapokon nyugvó államokat, amelyekben a hatalom tulajdonosai és közvetlen gyakorlói is mi magunk, emberek vagyunk.

November 09. 2025.